Ugrás a fő tartalomra

Sophie Kinsella: Velem alszol?

Még az esős, hűvös napokban került kezembe ez a könyv, és jól esett, hogy ha már nem akar jönni a tavasz, legalább nyári olvasmányt olvashatok.
Az alapszituáció is viccesnek tűnt, miszerint két család véletlenül egyszerre érkezik meg a spanyol villába:

Chloénak nyaralásra van szüksége. Elege van az esküvői ruhák varrásából, a hiú örömanyákból, és abból, hogy élettársának gondjai vannak a munkahelyén. Gazdag barátja, Gerard, felajánlja spanyolországi luxusvilláját, hogy férje Philip, két fiuk, és ő kikapcsolódhassanak ....
Hugh nem boldog ember. Úgy tűnik, tökéletes feleségét jobban érdekli a márvány az új konyhába, mint a férje, ő pedig keményen dolgozik, hogy mindezt kifizethesse, cserébe azonban alig látja a gyerekeit. Régi iskolatársa, Gerard, kiadja nekik spanyolországi luxusvilláját, hogy a család kicsit összerázódhasson. ...
Mindkét família megérkezik a villába, ahol beköszönt a sokk is: Gerard ugyanarra a hétre szervezte a nyaralásukat. 

Ez a kiindulása a történetnek, pontosabban már a repülőút alatt megismerhetjük a szereplőket, a két kamaszfiúval utazó nőt és férfit (akik nem házasok, csak élettársak), illetve a két kislányt és szüleit, valamint a laza babysittert, Jennát.
Persze kiderül, hogy mégsem teljesen ismeretlenek egymás számára, egy régi szerelmi viszony is felidéződik. Sőt, később még egy közös szál előjön a két férfival kapcsolatban. Létezik ennyi véletlen? Vajon Gerard, a házigazda tudhatta ezeket előre?
Nyaralós könyv ellenére elég sok feszültség volt benne, jól mintázta például azt, hogy hiába szeretne egy állandóan güriző ember végre egy kicsit pihenni, kikapcsolódni, bizony milyen nehéz elszakadni az otthoni munkahelyi problémáktól és a stressztől. Nekem a Sam-Jenna szál tetszett a legjobban, benne volt a kamaszkori nyarak bája és fülledtsége.
A könyv merőben más, mint Kinsella boltkóros sorozata. Egyszeri, nyári olvasmánynak mindenesetre tökéletes!
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább