Ugrás a fő tartalomra

Daniel Glattauer: Örökké tied


Összeköt bennünket a szerelem. Egymáshoz forraszt az örökkévalóság. Te vagy az én fényem, én a Te árnyékod. Már egyikünk sem létezhet a másik nélkül....

Daniel Glattauer könyve úgy kezdődik, mint egy igazi romantikus történet: Judith a harmincas éveiben járó, magányos nő, aki egy lámpaüzletben dolgozik. Egy bevásárlás alkalmával felbukkan az életében egy férfi, Hannes. Eleinte minden tökéletesnek tűnik, a férfi a tenyerén hordozza a nőt, sőt, még a családja is megkedveli. Ám egy idő után a túlzott figyelmesség kezd picit idegesítővé válni Judith számára. Hannes ugyanis annyira beférkőzik a nő életébe, hogy szinte levegőt nem hagy neki, és ez egyre csak fokozódik. Judithot kezdi mindenki őrültnek nézni, nem értik meg, mi a baja. Hiába kér segítséget, mindhiába! Még szerettei is Hannes pártjára állnak. Közben már hangokat hall, kényszerképzetei lesznek, olyannyira, hogy pszichiátriai kezelésre szorul. És hiába tűnik el Hannes az életéből, a nő addigra már annyira belebolondul az egészbe, hogy még ő kezdi el keresni. A férfi tehát elérte, amit akart. Egyedül a lámpaboltban dolgozó gyakornok, Bianca érti meg valamelyest főnökasszonyát, és a pasijával még nyomozni is kezdenek a rejtélyes dolgok után.

Érdekes, izgalmas és mondhatni kétségbeejtő volt olvasni az egyes fázisokat (a könyv ugyanis nem fejezetekre, hanem ún. fázisokra van osztva), ebből is látszik, hogy az író nagyon jól ábrázol, és újabb apró kis mozzanatokkal mindig tudja fokozni a helyzetet. Majd jön a fordulat, feltűnik egy-két váratlan szereplő, és mindenre fény derül.
A könyv igazi thriller, és bár nem folyik benne vér, ugyanúgy rémisztő. Nem kell ugyanis tettlegesség ahhoz, hogy egy férfi félelemben tartson és őrületbe kergessen egy nőt.

 
Daniel Glattauer (1960) osztrák újságíró, író. Korábbi könyvei, amelyek világsikerek lettek: Gyógyír északi szélre (2006), A hetedik hullám (2009).
Az Örökké tiéd című könyve 2013 márciusában jelent meg a Park Könyvkiadó gondozásában.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább