Annyi mindent olvastam-hallottam már Leiner Laura ifjúsági sorozatáról - főleg, hogy az "idősebbek" (ezen most a huszas-harmincas korosztályt értem, hehe) körében is népszerűek a könyvek, ezért igen, én is belevágtam a Szent Johannás történetekbe!
Az első két részről most egy bejegyzésben fogok írni, lévén egyszerre töltöttem le őket az e-book olvasómra, és megszakítás nélkül, egymás után olvastam a két részt, vagyis a gimnázium első tanévét (egy regény egy félévet foglal magába), szóval számomra olyan volt, mintha egy rész lett volna az első kettő.
A történet ott kezdődik, hogy Reni, a főszereplő megkezdi első tanévét a neves, elit, francia tagozatos gimnáziumban, a Szent Johannában. Reni nem egy népszerű lány, főleg, hogy imád olvasni - na, ez tényleg nem jellemző a 14 évesekre. Mondjuk azon meglepődtem, hogy miket, és mennyit olvas, szinte heti váltásban más könyvet, pl. Dickens: Szép remények, Gárdonyi: Ida regénye stb., meg hogy a Godot-ra várva nagyon tetszett neki - most komolyan, van ilyen 14 éves? Mindenesetre az írónőtől nagyon szép, hogy felhívja a figyelmet az ifjúság számára is érdekesnek tűn(het)ő klasszikus könyvekre. Az is furi volt, hogy Reni mindenből kitűnő, és pont rajzból kap mindig egyest? (Most komolyan, hogy lehet rajzból bukásra állni?)
Reni tehát megkezdi a gimnáziumot, megismeri - és mi is megismerjük - osztálytársait, kialakulnak a barátságok és az ellenségeskedések. Szinte minden szereplő karakterét rögtön megkedveltem, még Kingát is - számomra inkább az a-s Edina a negatív, nem Kinga. Cortez pedig a tipikus helyesfiú-rosszfiú, akiért mindenki odavan. Mondanom sem kell, hogy Reninek is megtetszik Cortez, akit ezren rajonganak körül. Reni nagyon kis szerencsétlenke pasiügyben, de ha belegondolok, én milyen voltam tizenévesen, inkább nem szólok semmit. Én is inkább magamban szenvedtem mindig és álmokat kergettem, semmint hogy lépjek is valamit.
Reni anyja viszont néha idegesítő volt számomra - szerintem kicsit el is volt túlozva karaktere, nem minden anya ilyen, és az én anyukám sem volt ilyen (és feltételezem és nagyon remélem, hogy én sem leszek ilyen, ha kamasz lesz a lányom!)
Először azt hittem, a cím Renire és Cortezre vonatkozik. Naiv voltam.
Második félév, együtt van a banda, minden a szokásos. Nagyon reménykedtem a Valentin-napi bálban, de nem történt semmi. Viszont Cortez talán jobban észreveszi Renit, bár - még betegen is - inkább csak a leckék miatt örül a látogatásának. Edinát egyre jobban utálom, ezt a fajta nőtípust mindig is utáltam. Szerencsére egy idő után háttérbe szorul.
Őszintén szólva azt néha kicsit untam, hogy minden tanórát részletesen leír Reni (mi volt duplafrancián, ki felelt matekon... stb), de nem baj, végül is tizenévesen erről (is) szól az élete.
Erre a részre sok bőgés jellemző, ezenkívül egy jópofa osztálykirándulásról és egy irodalmi pályázatról is olvashatunk. A rajztanár hozzáállását és ezt a buktatós dolgot továbbra sem értem, Cortez a végén viszont nagyon cuki. Természetesen a nyári szünet kezdetével fejeződik be a könyv.
Erre a részre sok bőgés jellemző, ezenkívül egy jópofa osztálykirándulásról és egy irodalmi pályázatról is olvashatunk. A rajztanár hozzáállását és ezt a buktatós dolgot továbbra sem értem, Cortez a végén viszont nagyon cuki. Természetesen a nyári szünet kezdetével fejeződik be a könyv.
Nekem tetszett az első (két) könyv, tényleg nagyon klassz kis ifjúsági olvasmány, pont azért, mert hétköznapi emberekről és a hétköznapokról szól, és ennél nem is akar többet (és picit nosztalgiáztam is a gimis éveimről...).
Csak egy "baj" van vele: aki elkezdi olvasni, annak muszáj beszereznie a sorozat többi részét is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése