Ugrás a fő tartalomra

Natalija Nyikityina: Fizetés nélküli szabadság

Szüleimtől kaptam ezt a könyvet Karácsonyra (talán célzásként, mert a decemberi munkahelyi hajtás miatt mondogattam nekik, hogy "most azonnal" szabadságra akarok menni? ;)/.

Miután megjárta a csecsen háború poklát, Nyikolaj gyári munkásnak áll. Szabadsága idején azonban ráébred, hogy akár fel is adhatna mindent, és életét teljes egészében szenvedélyének, a festészetnek szentelhetné. Ekkor felbukkan egy ismeretlen nő, akit képtelen kiverni a fejéből... - olvashatjuk az ajánlóban.

Az ajánló alapján azt hittem, elsősorban a rejtélyes nőn lesz a hangsúly, ám mégsem. Mert igaz, hogy hősünk valóban nem tudja kiverni a fejéből, sőt, még nyomoz is utána, ám mégsem csak erről szól a könyv. Nyikolaj (beceneve Koljan) ugyanis gyári munkás, aki épp szabadságát tölti. A háborús tapasztalatai miatt gyűlöli az erőszakot, képes még utcai vitákba is megmentőként beavatkozni, kockáztatva testi épségét.
Nyikolajnak azonban van egy szenvedélye is, mégpedig a festés. Mikor barátja bemutatja egy gazdag embernek, aki jó pénzért képeket vesz tőle, úgy dönt, ezentúl a festészetnek szenteli életét. Igaz, gyűlöli magát és furdalja a lelkiismeret, hogy pénzért eladta az édesanyját (vagyis a róla festett képét). A gyárban közben felajánlanak neki egy vezetői pozíciót. Ám ő úgy dönt, nem vállalja, mert festeni akar. Tetszett nekem ez a dilemma, ez a vívódás, hogy mit is válasszon. A munkát (ezáltal rabságot) az anyagi biztonsággal, vagy a bizonytalanságot, ámde szabadságot, amivel a művészlét jár?
Több szereplő, rokon, barát is felbukkan a műben, és persze vidéki helyszín is, ahol a festőművész kedvére elbújhat, alkothat.
Őszintén szólva nem mindig kötött le a könyv, de olvastam, mert egyrészt voltak benne elgondolkodtató részek, mint pl. az alap-dilemma (munka vagy művészet), amit már említettem, illetve kíváncsi voltam, vajon kiderül-e, ki is ez az ismeretlen nő.

A szerzőről:
Natalija Nyikityina 1957-ben született. 1997 óta tagja az Oroszországi Írók Szövetségének. Aktív irodalmi tevékenységéért kitüntették az A. P. Csehov emlékéremmel. A Pedagógiai Tudományok Nemzetközi Akadémiájának rendes tagja, a Szent Olga Alapítvány kuratóriumának elnöke.
Magyarul eddig A tolvaj, A szépségverseny, A tűzmadár című trilógiája volt olvasható. 
(forrás: Libri Kiadó)
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom
2 megjegyzés
Olvasd csak tovább

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább 
Megjegyzés küldése
Olvasd csak tovább