Koa-könyvek

Kedves Olvasók!  Most egy kis "őszi szünet" következik a blogban, remélem, egy-két hétnél nem tart tovább. Sajnos nagyon el vagyok havazva (pedig még csak ősz van - hehe, ez poén volt), és ezt a könyveim bánják... De igyekszem olvasni, és jönni még sok-sok beszámolóval! Addig is jó böngészgetést az eddigi könyvek közt! Ps. A képen látható tökház kislányom óvodájának az udvarán található.

Mostanában a végletek embere, azaz olvasója vagyok. Vagy e-book-ot olvasok, vagy antikváriumos darabok kerülnek a kezembe. Az Elefánt az utcánkban című kötetet is az antikvarium.hu oldalán találtam. Nagyon megörültem neki, ugyanis még főiskola első évében (inkább nem számolom meg, hány éve) került a kezembe, mikor is egy sikeres félévi vizsgaidőszak után az éppen telelő nagyszüleimet látogattam meg a Mátrában, és esti programként az üdülő könyvtárában bújtam az ottani könyveket. Arra emlékeztem így tizenvalahány év távlatából (na, mégiscsak leírtam a számot), hogy ez egy jópofa kis novelláskötet, amivel azóta sem találkoztam sehol. A könyv, amelyet a bécsi írónő, Ilse Tielsch írt, számomra igazi retro csemege: hűen idézi és tükrözi a 70-es és 80-es évek közösségi életét, a lakótelepek uniformizálását, a kisemberek hétköznapjait, a háziasszonyok mindennapjait. Mindez néha kissé elferdítve, ironikus megközelítésben. A könyvtől senki se azt várja, hogy végig kacagni fog rajta, mert...

Nem vártam sokat ettől a könyvtől, egyrészt mivel Shakespeare híres  művének a feldolgozása, másrészt pedig féltem, hogy túl csöpögősre sikeredett. Ám be kell hogy valljam: nagyon tetszett a könyv! Két nap alatt kiolvastam (pedig szinte csak jártamban-keltembe, villamoson utazva van mostanság időm olvasni), olvasmányos volt tehát, meg eseménydús, és hűen követte az eredeti fonalat - természetesen kibővített eseményekkel és háttér-történésekkel, ezeket jó volt olvasni, megismerni. Ezen kívül nagyon tetszettek a Dante idézetek. A könyv, bár feldolgozás, nem ma és nem is a közelmúltban, hanem 1443-ban játszódik. A helyszín pedig ezúttal Firenze. A két főszereplő neve természetesen itt is Júlia és Rómeó. Júliát férjhez akarják adni az egyébként eléggé antipatikus Jacopóhoz, pedig a szíve Rómeóért dobog. (Mondjuk érdekes módon ebben a regényben nem éreztem annyira az ellenségeskedést a két család között.) Kedvenc részem, mikor a férfiruhába öltözött Júlia éjszaka kiszökik a városba...

Erről a különös hangulatú, utópisztikus, japán könyvről nekem elsőre A völgy ugrott be, ugyanis ott is a külvilágtól szinte teljesen elzárva egy intézetben élnek a diákok. Ám itt azért más a helyzet, mivel Hailsham nem csupán egy bentlakásos iskola. Itt nevelik ugyanis a testileg és lelkileg tökéletes egyedeket, akik a későbbiekben gondviselők vagy éppen (főrészt) donorok lesznek. A gyerekek, később kamaszok, természetesen élik a kis társadalmi életüket, túlesnek első szerelmen, szexen; értékes kincsekre tesznek szert a vásárokban, és művészeti alkotásokban élik ki a bennük rejlő kreativitást. A könyvet Kathe meséli el, ő az egyik főszereplő, aki visszaemlékszik a történtekre, barátaira, Ruth-ra és Tommyra, a Madame-ra és a többi nevelőnőre, a Kunyhóra, illetve kedvenc kazettájára kedvenc-szomorú dalával (innen a cím). Illetve, mint gondviselő szembesül azzal, mit is jelent donornak lenni. Említést tennék még Kathe Tommyhoz fűződő viszonyáról, ami lényegében akkor bontakozik ki (...