Nagyon vártam már a Könyvhetet, hogy megvásárolhassam Baráth Katalin új könyvét (sajna a dedikálásról lemaradtam, mivel pont aznap nem voltam Pesten, de sebaj, a lényeg, hogy megvan).
Mint ismeretes, a kriminek két kötete már megjelent, szintén szín+hangszer címekkel: A fekete zongorában a főszereplő, Dávid Veronika Ókanizsán nyomoz rejtélyes kisvárosi gyilkosságok után, A türkizkék hegedű pedig (többek közt) Budapesten játszódik, és hősnőnk egy gyermekrablás ügyébe keveredik.
Az előzmények után kíváncsian vettem kezembe a harmadik részt. Ebben a könyvben Veron ugyanis visszatér szülővárosába, barátnőjének, Annuskának az esküvőjére. Igen ám, de rejtélyes idegenek is megjelennek a színen, pl. Mosolygó gróf és felesége leányukkal, valamint Sáry Móric is megérkezik filmtekercseivel, és a helyi moziban vetítésre invitálja a kisváros lakóit (a mozi díszlete, vagyis jelképe a hárfa, innen a cím).
Az első két könyvvel ellentétben itt később kezdődnek az izgalmak - addig csupán azt érezzük, hogy elég sok a rejtélyes dolog és személy a "környezetünkben"-, kb. száz oldalt kell várni tehát az első halálesetig. Onnantól azonban egyre csak bonyolódnak a dolgok, volt, hogy nekem is vissza kellett olvasnom, most ki kicsoda, kinek a kije, szóval néha kissé belezavarodtam a szálakba és a körmondatokba, de sebaj. Veron természetesen rendületlenül nyomoz. Sőt, még ő maga is gyanúsítottá válik!
A végén úgy-ahogy kiderülnek a rejtélyek, ám éreztem, valami még hiányzik. És lőn: Baráth Katalin még a legeslegvégére is tartogat csavarokat, így tökéletesen zárul a krimi.
Nekem a három könyv közül ez tetszett a legjobban, és úgy érzem, Dávid Veronika sokat fejlődött, csak így tovább, várom a következő krimit!
A moly.hu írja a könyvről:
Baráth Katalin A fekete zongora és A türkizkék hegedű után harmadszor
küldi veszedelembe népszerű hősnőjét, Dávid Veront, mégpedig egy újabb
békebeli bájú és ellenállhatatlan humorral fűszerezett, rejtélyekben
bővelkedő történetben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése