Ugrás a fő tartalomra

Szabó Magda: Az ajtó

Nehéz egy ilyen népszerű és ilyen komoly könyvről írnom. Nem is áll szándékomban, nekem, mint könyves bloggernek mély műelemzésbe és személyiség-elemzésbe bocsátkoznom.
Szabó Magdától még kb. 18 éves koromban az Abigélt olvastam, ami akkor nagyon megfogott és a kedvencem lett (lévén akkoriban én is kollégiumban laktam - természetesen merőben más körülmények között, mint a regényben), ám más művét "nem mertem" azóta sem elolvasni.
Niki blogja adta a végleges lökést, mikor is megtudtam, hogy film készült Szabó Magda Az ajtó című regényéből. Amiből viszont film készül, azt nem árt előbb elolvasni, mint megnézni, úgy vagyok vele.
Nos, bár félve vágtam bele, szerencsére nem csalódtam! A könyv nagy hatással volt rám! Mikor végeztem vele, csak ültem, és néztem a semmibe. 
A könyv egyik főszereplője, Emerenc az, akinek élete, az élethez való hozzáállása, ridegsége, keménysége nem hagyja nyugodni az embert! Adott egy házaspár (a nő írónő), akikhez szolgálóként kerül Emerenc, ám a háziasszony és Emerenc viszonya nem zökkenőmentes. Az írónő nehezen tudja megérteni Emerenc rideg személyiségét, és egyre inkább lelkiismereti kérdést csinál belőle. Próbál "barátkozni", próbálja megérteni a furcsa hölgyet, akitől folyamatosan szurkálódásokat, döféseket kap. Még Viola, a kutya sem töri meg a jeget kettejük között. Sőt, inkább újabb bonyodalmakat okoz. A történet aztán elérkezik egy tragikus fordulóponthoz, ám Emerenc még itt sem enged magához senkit, zárva tartja azt  a bizonyos "ajtót". Személyisége mindvégig félelmet keltő és tiszteletet követelő. Az írónő pedig a végén szinte belebetegszik ebbe a különös kapcsolatba és majd a bűntudatba.
Nem egy könnyű regény, bár a második felét szinte egy ültő helyemben olvastam el, úgy pörögtek a lapok.

A könyv harmincnégy nyelven jelent meg  a nemzetközi könyvpiacon.
Testi anyámnak, Jablonczay Lenkének megépítettem a síremlékét a Régimódi történetben, negyedszázad eltelte után nem hittem volna, hogy lesz még egy kifizetetlen adósságom. De lett, s ennek kiegyenlítése Az ajtó: halott anyám kezéből Emerenc munkától elformátlanodott ujjai vették át legjobb önmagam irányítását. Mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam. Becstelen adósa volnék, ha én el nem mondtam volna róla azt, amit meg én tudtam. - írja művéről Szabó Magda.
(Forrás: moly.hu)

A filmről pedig többek közt ITT olvashattok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább