Aki szeret vonaton utazni, sőt, napi szinten "zónázik", annak ajánlom ezt a kis könyvecskét, amely Budapest-Vác-Nagymaros viszonylatban mutatja be a vonatozás különleges hangulatát. Az író, aki egyébként újságíró, saját vonatos élményeit szedte csokorba: különböző novellákból áll tehát a kis kötet. Vannak leíróbb részek, pl. a váci piac bemutatása, vannak nosztalgiázós, vagy éppen történelmi háttérrel tarkított fejezetek, de ami nekem a legjobban tetszett az az, amikor emberi sorsokat mutat be, amikor a vonaton zajló párbeszédeket írja le azokkal emberekkel, akikkel véletlenszerűen találkozik, legyen az egy rohanós családapa vagy egy elvált nő.
Szóval vannak eseménydúsabb, és vannak elbeszélősebb novellák is a kötetben. Ami viszont biztos: minden egyes novella hűen tükrözi a vonatozás a mibenlétét, hangulatát, ami semmihez sem hasonlítható.
A szerzőről és a műről pár szót (moly.hu-ról)
A szerző vonatos ember lett, hetente többször kapaszkodott fel a szerelvényre. A kupéban aztán nézegetett, figyelt, spekulált, szóba elegyedett, diskurált, olvasott, emlékezett, vagy esetleg csak bámészkodott az ablakon kifelé. A vonatozás közben szerzett élményeit aztán szövegszerkesztőbe vetette, és beküldte lapjához, amely megjelentette az írásokat – előbb az újság hasábjain, majd most egybegyűjtve könyvben is.
A vonat persze itt már csak keret.
Társadalmi és politikai gondok sejlenek, szép tájak, városkák, házak elevenednek meg, és emberi arcok, sorsok villannak fel a vonat ablakaiban.
És persze mindig ott van a hírlapíró, aki kérdez, figyel, jegyez.
A vonat persze itt már csak keret.
Társadalmi és politikai gondok sejlenek, szép tájak, városkák, házak elevenednek meg, és emberi arcok, sorsok villannak fel a vonat ablakaiban.
És persze mindig ott van a hírlapíró, aki kérdez, figyel, jegyez.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése