Ugrás a fő tartalomra

Monika Feth: Az eperszedő

Ami miatt a könyv felkeltette az érdeklődésemet, az egyrészt a címe volt, Az eperszedő - olyan rejtélyesen hangzik, másrészt pedig a borítója tetszett meg nagyon - egy vörös eper, aminek csöpög a vörös leve, ami akár vér is lehet. Monika Feth regénye ugyanis egy ifjúsági thriller - bár halálra izgulni nem fogjuk magunkat az olvasása alatt.
Adott három barátnő: Jette (ő a főszereplő), Merle és Caro, akik egy suliba járnak, és együtt bérelnek lakást. Caro, aki elég furcsa lány, beleszeret egy különös fiúba, akit titkol, rejteget, még barátnői elől is. Persze az olvasó már ilyenkor sejti, hogy ez lesz a lány veszte.
Amikor kiderül, hogy barátnőjét, Carót meggyilkolták, Jette nyilvánosan bosszút esküszik – és ezzel felhívja magára a gyilkos figyelmét. A férfi udvarolni kezd Jettének, és a lány beleszeret anélkül, hogy sejtené, valójában kivel is van dolga.- írja a könyv ajánlója.
Sokkal többet én sem tudnék hozzáfűzni, mert a könyv tulajdonképpen erről szól. Közben megismerhetjük Jette anyját, aki híres krimi író, valamit a rendőrkapitányt, tehát feltűnik egy-két mellékszereplő. Természetesen az eperszedőknek is fontos szerepe van a műben.
A könyv kb. a feléig-háromnegyedéig tetszett, azután mikor Jette fülig beleszeret egy rejtélyes pasiba (vajon kibe?), akkor már kicsit kiakadtam, hogy hogy lehet valaki ilyen vak, és mi lett a nagy szándékával, hogy majd ő kideríti, ki a gyilkos? (Érdekes, amint szerelemes lett, ez a nyomozós dolog valahogy háttérbe szorult.) Még jó, hogy barátnőjének, Merlének megmaradt az esze.
A könyv igazából nagyon kiszámítható, szinte előre lehet sejteni lehet, mi fog történni a következő oldalon, illetve mi lesz a befejezése. Azért nem bántam meg, hogy elolvastam, krimi műfaja ellenére könnyed kis olvasmány.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább