Ugrás a fő tartalomra

Wass Albert: A funtineli boszorkány

Wass Albert: A funtineli boszorkány című műve egy három kötetes mű, ám senki se ijedjen meg a hosszúságától: mindhárom történet (ami tulajdonképpen egy történet) magával ragad, beszippant, és ahogyan olvasod, érzed a természet csendjét, a hó hidegségét magad körül, átérzed, milyen lehet ott fent élni a hegyen egy kis kunyhóban, egyszerűen, ám kiszolgáltatva, és küzdeni a betevő falatért és az emberi igazságért.

(Vigyázat! A három kötet ismertetője cselekményleírást tartalmazhat!)
Az első kötet Az urszubeli lány címet viseli. Nuca, a főszereplő lány akkor még alig 14 éves. Mivel apját letartóztatják a csendőrök, egyedül marad a hegyen, és semmi áron nem akar a faluba költözni az emberek közé. Csapdákkal vadászik, lenyúzott bőrrel kereskedik, cserébe élelmet kap, bárányokat és kecskéket.  Ártatlan, naiv és tiszta lelkű. Vannak segítői (barátai), és természetesen ellenségei is. Aztán véletlenül, egy cigányasszony jóslatának köszönhetően, megtudja, hogy kicsoda is ő. "A halál van az ágyadban, leány...! Aki veled alszik, meghal...!" Nuca megijed. Vajon igaz a jóslat? Ő tényleg boszorkány? Mi lesz szerelmével, Nátuval? És apja, a Tóderik - vajon látja még? A történet szomorúan zárul le - ám tudni lehet, hogy folytatódik.



Kunyhó a Komárnyikon - ez a második rész címe. Sok új szereplő tűnik fel, életutakat ismerhetünk meg. Rejtélyes asszony költözik a kunyhóba, aki nem más, mint Nuca - néhány évvel idősebben. Sok izgalmas esemény történik ebben a részben, ám amit külön kiemelnék innen, az gyerekvárás időszaka. Számomra ez volt a legnagyobb hatással. Nuca, aki nem számolja se a hónapokat, se a napokat, még azt sem tudja, mikor fog szülni, csak azt, hogy körülbelül szarvasbőgéskor esett teherbe. (Az csak "mellékes", hogy akitől gyereke születik, lelépett.) A természetes, egyszerű, fájdalmas szülés leírása is fantasztikus! Ám ez a történet sem vidám - engem, mint anyát, nagyon megrázott a vége! (Sikítani tudtam volna, mikor az asszony belenézett a bölcsőbe!)


A harmadik rész alcíme, csakúgy mint az egész könyvvé: A funtineli boszorkány. A három rész közül ez a legboszorkányosabb, tele jóslatokkal, amelyeket Nuca mind az emberek szeméből olvas ki,és amelyek mind beválnak. Sejteni lehet, hogy a falu hívő népe nem sokáig tűri meg maga közt a boszorkányt. Ám hiába csukatják börtönbe, és üldözik el, az átka még sokáig megmarad, rejtélyes és hirtelen halálesetek következnek be a környéken.
Persze mindez már régen volt, tán igaz sem volt, és azt, hogy hogy mi történt valójában ott fent, a hegyekben, már csak szóbeszéd alapján ismerik az emberek.


A történet tehát lenyűgöző, gyönyörű tájleírásokkal, elbeszélésekkel, életbölcsességgel - kár lett volna kihagynom, örülök, hogy elolvastam! Tényleg a hatása alá kerültem, teljesen meg tudtam szüntetni a külvilágot olvasása közben. Hozzátenném, más könyvekkel ellentétben, sosem vittem magammal utazáshoz. Ehhez a könyvhöz csend és esti nyugalom kellett minden egyes alkalommal, mindenféle háttérzaj nélkül.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább