Ugrás a fő tartalomra

Monika Fagerholm: Az amerikai lány

(Bevezető: Mázlim volt. Egyik nap kinéztem ezt a könyvet az Alexandrában, és másnap már fel is került könyvtárunk honlapjára, így  rögtön le is csaptam rá. Először fordult tehát elő, hogy elsőként olvastam egy vadiúj könyvtári könyvet.)

A könyv címéről elsőként A tetovált lány ugrott be nekem, talán mert az is svéd krimi. De a két regénynek semmi köze egymáshoz.
Monika Fagerholm krimije nem egy szokványos krimi. Néha érthetetlenebb és elvontabb, néha nehezen olvasható - komolyabb műről van szó tehát, komoly lélekábrázolással. Emellett persze tele van izgalommal és rejtéllyel. A történet kiindulópontja is egy ilyen rejtély: hogyan és miért halt meg (esett le a szikláról a mocsárba) a piros esőkabátos amerikai lány?

A hivatalos ajánló:
Valahol Finnország svéd nyelvterületű részén, egy szigetes, erdős, mocsaras vidéken, szóval a világ végén békésen – vagy épp titkos békétlenségben – él néhány család. Egyszer csak az egyik házban felbukkan egy furcsán beszélő lány, egy „amerikai”, aki nemigen illik ebbe a környezetbe – s érkezésével a feje tetejére áll minden. Aztán az amerikai lány váratlanul meghal, egy fiú öngyilkos lesz, egy fiatal családanya eltűnik. De mi áll a tragikus események mögött?
Amikor néhány évvel később két kislány, Sandra és Doris játékos nyomozásba kezdenek, s megpróbálják rekonstruálni a történteket, ez újabb tragédiához vezet.

A könyvnek tehát nem is az amerikai lány a főszepelője, hanem a rejtély után nyomozó két kamaszlány, Sandra és Doris. Akiket egy különös "szerelem" fűz egymáshoz. De a könyv összes szereplőjére ez a különlegesség, rejtélyesség jellemző - vagy netán csak Sandra látta így? Mert mire az ember a könyv végére ér, és kiderül számára az amerikai lány rejtélye, arra is rájön, hogy semmi sem az, aminek látszik, és már maga se tudja, mi az igazság és mi a "fantazmagória".
Számomra az egész regény rejtélyes maradt tehát, bár, mint az utószóban olvasható: Az amerikai lány egy kétrészes elbeszélés első része, a teljes mű címe Kialszik a rivaldafény.
Hát... azt hiszem, egyelőre nem vágyom rá, hogy elolvassam a folytatását. Talán majd egyszer. Most valami könnyedebbre vágyom ezután a mű után.

A szerzőről:
Monika Fagerholm finnországi svéd írónő 1961-ben született. Regényei és elbeszélései számos országban jelentek már meg, több jelentős díjat is nyert el, így Az amerikai lányért 2005-ben megkapta a tekintélyes svéd August díjat.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább