Ugrás a fő tartalomra

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Már lassan egy hete elolvastam ezt a könyvet, és azóta nem is tudtam mást a kezembe venni, annyira hatással volt rám!
Bár, az elején lassan haladtam vele és csupán 4-esre értékeltem, aztán ahogy kezdtek izgalmassá válni az események 4,5 -et adtam rá, a végén meg, mire befejeztem, hát egyértelműen csillagos ötös lett!
Egy teljesen ártatlan történettel kezdődik a regény: a  tíz éves Danielt édesapja elviszi az Elfeledett Könyvek Temetőjébe. Ott kiválaszt egy könyvet, ami annyira megtetszik neki, hogy még többet szeretne megtudni az írójáról. Ezzel az ártatlan, gyermeki kíváncsisággal, hogy vajon ki lehet Julian Carax, a rejtélyes író, nem is sejti, milyen bonyodalmak szövik majd át az életét a későbbiekben.

Minél több mindent tud meg Daniel a lenyűgöző könyv történetéről, annál inkább szaporodnak a rejtélyek. Különös módon élete minden fordulatát mintha a rajongásig szeretett könyvnek köszönhetné: az első szerelmet, a nagy kiábrándulást, új barátait és még inkább fenyegető ellenségeit, majd a szívét betöltő újabb nagy szerelmet. Az elveszettnek hitt könyv elfelejtett szerzőjének nyomdokain járva elszánt és veszélyes ellenfelekkel kell megküzdenie, mivel akadnak, akik bármire képesek azért, hogy a múlt sötét titkaira ne derüljön fény.

Ebben a könyvben minden van: bújkálós szerelem,  különös barátság, gyilkossági kísérlet, árulás, "kísértetház", és ahogyan olvasod és fogynak a lapok, úgy jönnek elő az újabb és újabb izgalmak, rejtélyek.
Ahogyan meg a vége fele egy levélből Julian Carax és szerelme, Pénelope tragédiája napvilágra kerül, és kiderül, ki a rejtélyes ördög, az egyszerűen lebilincselő!
Nem áradozom róla többet, ajánlom mindenkinek, és ne ijedjetek meg, ha kezdetekben nem találjátok túl eseménydúsnak, az 590. oldal végén máshogy fogjátok gondolni!
Érdekes lenne, ha film is készülne a regényből, bár félek, nem adná vissza ugyanezt a hangulatot.
Ami még eszembe jutott a regény olvasása közben, az az, hogy manapság mindenki a jól ismert, új megjelenésű (trendi)  könyveket olvassa, de mi van a régi, elfeledett írásokkal? Érdemes lenne egy-két  antikváriumot felkeresni, és egy-két elfeledett írót (könyvet) újból behozni a köztudatba.

Az íróról:
Carlos Ruiz Zafón 1964-ben születette Barcelonában. Másik, magyar nyelven megjelent könyve az Angyali játszma címet viseli.
Bővebben a szerzőről a Wikipedia oldalon, ill. angol nyelvű honlapján olvashattok.

Megjegyzések

  1. Jaj de örülök, hogy neked is tetszett, nekem az egyik kedvencem. Imádtam. :o)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább