Ugrás a fő tartalomra

Misha Defonseca: Túlélni farkasok közt

Szomorú, megrázó és izgalmas történet egy kislány (Misha) szemszögéből elmesélve, akinek a második világháborúban  a zsidó-üldözések idején elviszik a szüleit, ő meg keresésükre indulva elmenekül új otthonából, messze a természet és az állatok világába.
Ahogy az a ajánlóban olvasható:

"..Misha faluról falura vándorol, táplálékát, ruháját lopással szerzi meg. Aztán erdősségekbe húzódik be, és egy farkaspár magához fogadja. A kislány alkalmazkodik hozzájuk, megtanulja szokásaikat. Viselkedésmódjukat. És elfogadtatja magát a falkával. Így legalább néhány hétig nincs egyedül, társai vannak… Négy évig bolyong, keresztüljárja a véres, lángokban álló Európát, felfedezi az ember állati kegyetlenségét és az állatok emberségét. Vándorútja végén visszatalál az emberek világába, ahol csak újabb megpróbáltatások árán tanul meg élni… A Túlélni farkasok közt nem mindennapi vallomás, egy iszonyatos erővel végigjárt út leírása."

A könyv más, mint a többi holocaustos történet, mert itt a kislány bolyongásain és lelkivilágán keresztül írja le a borzalmakat. Megható, amikor a farkasok befogadják, melegítik, etetik. Brutális, amikor a saját szemével lát gyilkosságokat, főleg gyerekek főbelövését.

Viszont picit túlzásnak éreztem néha. Ide jön egy érdekesség (SPOILER!): a könyv végén található egy írás a kiadótól, aki bevallja, hogy ez a könyv nem is igaz történet, pedig nekik úgy adta el a írónő, és hogy ez milyen csalódás lehet az olvasóknak. Utána az írónő is magyarázkodik, hogy igen, ez csupán az ő fantáziájának a szüleménye, sosem járta be Európát, sosem élt farkasokkal stb, csak épp így tudta  feldolgozni azt a sok szörnyűséget (pl. szülei elvesztése), ami érte.
Őszintén szólva én nem akadtam ki ezen az igaz vagy nem igaz történet dolgon, mert ha nem olvasom ezeket a "leleplező" írásokat, akkor sem biztos, hogy elhittem volna, hogy igaz történet, legalábbis hogy minden pontosan így történt meg. Néhol érződik rajta a fantázia, de ez nem ront az értékén!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len