Ugrás a fő tartalomra

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Nehéz írnom erről a könyvről, ugyanis nem egy szokványos regényről van szó. Az biztos, hogy nagy sikert ért el az olvasók körében (ld. a moly.hu-n is szinte mindenki öt csillagra értékelte). Nekem is tetszett ugyan, de azért néha már a fejemet fogtam olvasása közben.

Időutazás. Már alapjában véve fantasztikus témának számít. Henry, a főszereplő ugyanis ugrál az időben, és hol 40 évesen hol 28 évesen jelenik meg, és sosem tudhatja, hol és mikor fog előbukkanni. Az ő felesége Clare. A  könyv a kettőjük elbeszéléseiből épül fel, tehát hol Henry, hol Clare szemszögéből olvashatjuk az eseményeket, ami szerintem jó megoldás volt az írónőtől.

Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb. 

Időutazás. Egyben hátborzongató is. Biztos jó tudni, hogy mi fog veled történni a jövőben? Vagy elárulnád a barátnődnek, ha tudnád, hogy az anyja mikor és miben fog meghalni? (Illetve meghalt, mert neked az már a múlt?) Vagy ha tudnád, hogy a várva várt terhesség ismét vetéléssel végződik? Talán jobb nem tudni előre a dolgokat. Viszont az engem is érdekelne, pl. mikor egy nagy döntés előtt állok, vajon hogyan alakul az életem, jól fogok-e dönteni - szóval néha bizony jó lenne kicsit előre utazni az időben. Vagy visszamenni a múltba, korrigálni a hibáidat.

És ami miatt fogtam a fejem néha: az tényleg nagyon érdekes és fordulatos volt, hogy Henry hol idősebben, hol fiatalabban bukkan fel Clare életében. De könyörgöm, amikor a két Henry találkozik (vagy később a két Alba), na, az már nekem sok volt! Talán túl realista vagyok, nem tudom, de ezeket a jeleneteket azért kissé túlzásnak találtam. 

Na jó, ezt leszámítva tetszett (-négy csillag az ötből). Mert  tényleg nem egy szokványos szerelmi történet. Érdekes, ám szomorú regény volt szerintem.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len