Komolyan mondom, már kezdtem cikinek érezni, hogy még nem olvastam semmit Jane Austen-tól. Szerencsére férjem „megelőzött”, és névnapomra megkaptam tőle a Büszkeség és balítéletet. Most, hogy elolvastam, én is ezt ajánlom mindenkinek elsőre, aki még nem olvasott semmit az írónőtől.
„A jómódú Mr. Bennetnek falusi földbirtoka, buta és fecsegő felesége, valamint öt lánya van. Jane, a legidősebb szép és kedves, bele is szeret Mr. Bingley, a szomszéd birtok bérlője. De barátja, Mr. Darcy, aki gőgös, kellemetlen alak, nemcsak hogy kemény vitákba keveredik Elizabeth-tel, Jane briliáns eszű és éles nyelvű húgával, de barátját is lebeszéli a hozzá nem illő házasságról. Eliza rosszul ítéli meg Darcyt, s amikor az váratlanul megkéri a kezét, fejére olvassa gőgösségét és kikosarazza. A regény végére mindkét főszereplő leküzdi hibáját: egyik a büszkeségét, másik az előítéleteket, s boldogan egymáséi lesznek, mire természetesen a másik pár boldogságának sincs többé akadálya.” - olvasható a könyv hátoldalán.
Tetszett a regény. Egyrészt, mert nagyon szép a nyelvezete (én a klasszikus, Szenczi-féle műfordítást olvastam). Emiatt mondjuk elég lassan haladtam vele (kb. egy hét volt, míg elolvastam), de ez nem volt baj.
Tetszett, mert nagyon jó a korrajz, nagyon jól ábrázolja a XIX. századi Angliát, az akkori társadalmi viszonyokat. Bár bevallom, nem éltem volna akkor. Engem idegesítene ez a lassúság, pl. hogy telnek az évszakok, várok-várok, esetleg utazgatok, és a szerelmemről semmi hírem. Vagy hogy a társadalmi élet az állandó táncmulatságokat és ebédmeghívásokat jelenti. Vagy hogy az anyám azt lesi a hátam mögött, elég vagyonos-e az az ember, akit kiszemeltem, rosszabb esetben ő szemelt ki nekem.
Furcsa volt az is, hogy minden ismeretség nélkül, csak a származást/vagyont nézve „kéregetik” a nők kezét, pl. Collins, aki, miután kikosarazták, rá pár napra már egy másik hölggyel készül eljegyzésre.
Mosolyogtam azon, hogy Jane-ről már azt súgják a háta mögött, hogy vénlány marad, és az egyik húga megjegyzi, hogy ő nem szeretné, ha 23 éves korában még nem lenne férjnél. (Mondjuk az egyik kishúg 16 évesen férjhez is megy.)
Tetszett a jellemábrázolás! Kedvenc szereplőm Elizabeth, talán az eltökéltsége és szókimondása miatt. Lady Catherine viszont jól felidegesített, sosem bírtam az ilyen felfuvalkodott, „ha pénzem van, mindent lehet” hölgyeményeket. Aki negédesen kioktat, és megszabja, kivel barátkozhatok, kihez mehetek férjhez. És megjegyzést tesz a családomra. Szerencsére Elizabeth őt is jól helyre teszi!
Nem szaporítom a szót, jó kis regény, pedig korábban sosem bírtam a XIX. századi romantikus (lány)regényeket.
A könyvből film is, sorozat is készült, én egyiket sem láttam. De most kíváncsi lettem a filmre. Érdemes megnézni?
„A jómódú Mr. Bennetnek falusi földbirtoka, buta és fecsegő felesége, valamint öt lánya van. Jane, a legidősebb szép és kedves, bele is szeret Mr. Bingley, a szomszéd birtok bérlője. De barátja, Mr. Darcy, aki gőgös, kellemetlen alak, nemcsak hogy kemény vitákba keveredik Elizabeth-tel, Jane briliáns eszű és éles nyelvű húgával, de barátját is lebeszéli a hozzá nem illő házasságról. Eliza rosszul ítéli meg Darcyt, s amikor az váratlanul megkéri a kezét, fejére olvassa gőgösségét és kikosarazza. A regény végére mindkét főszereplő leküzdi hibáját: egyik a büszkeségét, másik az előítéleteket, s boldogan egymáséi lesznek, mire természetesen a másik pár boldogságának sincs többé akadálya.” - olvasható a könyv hátoldalán.
Tetszett a regény. Egyrészt, mert nagyon szép a nyelvezete (én a klasszikus, Szenczi-féle műfordítást olvastam). Emiatt mondjuk elég lassan haladtam vele (kb. egy hét volt, míg elolvastam), de ez nem volt baj.
Tetszett, mert nagyon jó a korrajz, nagyon jól ábrázolja a XIX. századi Angliát, az akkori társadalmi viszonyokat. Bár bevallom, nem éltem volna akkor. Engem idegesítene ez a lassúság, pl. hogy telnek az évszakok, várok-várok, esetleg utazgatok, és a szerelmemről semmi hírem. Vagy hogy a társadalmi élet az állandó táncmulatságokat és ebédmeghívásokat jelenti. Vagy hogy az anyám azt lesi a hátam mögött, elég vagyonos-e az az ember, akit kiszemeltem, rosszabb esetben ő szemelt ki nekem.
Furcsa volt az is, hogy minden ismeretség nélkül, csak a származást/vagyont nézve „kéregetik” a nők kezét, pl. Collins, aki, miután kikosarazták, rá pár napra már egy másik hölggyel készül eljegyzésre.
Mosolyogtam azon, hogy Jane-ről már azt súgják a háta mögött, hogy vénlány marad, és az egyik húga megjegyzi, hogy ő nem szeretné, ha 23 éves korában még nem lenne férjnél. (Mondjuk az egyik kishúg 16 évesen férjhez is megy.)
Tetszett a jellemábrázolás! Kedvenc szereplőm Elizabeth, talán az eltökéltsége és szókimondása miatt. Lady Catherine viszont jól felidegesített, sosem bírtam az ilyen felfuvalkodott, „ha pénzem van, mindent lehet” hölgyeményeket. Aki negédesen kioktat, és megszabja, kivel barátkozhatok, kihez mehetek férjhez. És megjegyzést tesz a családomra. Szerencsére Elizabeth őt is jól helyre teszi!
Nem szaporítom a szót, jó kis regény, pedig korábban sosem bírtam a XIX. századi romantikus (lány)regényeket.
A könyvből film is, sorozat is készült, én egyiket sem láttam. De most kíváncsi lettem a filmre. Érdemes megnézni?
Kedves Koalány!
VálaszTörlésA BBC minisorozatát érdemes megnézni, márcsak azért is, mert Mr. Darcyt Colin Firth játsza.
DVD-n is megszerezhető.
Ha lesz időd még Jane Austent olvasni, ajánlom a Meggyőző érvek-et, ez az írónő utolsó, egyben -kritikusai szerint - a legérettebb regénye. Én mindkettőt nagyon szeretem.
BPMárta
Kedves BPMárta!
VálaszTörlésKöszönöm a tippeket!