Ugrás a fő tartalomra

Szy Katalin: Hullámkeltő


Egy kedves barátom ajánlotta nekem ezt a nemrégiben megjelent könyvecskét. Rögtön utánanéztem az interneten.
„Szy Katalin vagyok, klinikai szakpszichológus, onkológiai betegek pszichés támogatásával foglalkozom. Szakterületem az orvosok, egészségügyi dolgozók kiégésének megelőzése, kezelése.”
– olvastam az ajánlóban.

Egy klinikai szakpszichológus, aki novellákat ír? Ez egyből felkeltette az érdeklődésem.

Bevallom, kicsit tartottam tőle, hogy túl lehangoló lesz a könyv, mivel olyan betegekről szól, akik már kapcsolatba kerültek a halállal. Ám ezekből a kis novellákból, hiába épp egy szomorú történetet mesél, mind kedvesség és szeretet árad. A „Buborék” című novella meg a maga humorával egyszerűen csúcs! Elgondolkodtatóbbak a „Sötétség” és „Az orvos orvosa” írások, ezek is nagy hatással voltak rám.

„Számomra az írás a terápiák során felgyülemlett tapasztalataim kifejezése, feszültségeim szelepe, öngyógyítás, a lelki egyensúlyom megőrzésének útja, titka. Örömöt találok ebben és remélem Önök is, akik elolvassák novelláimat, amelyekben keveredik a valóság és a fantáziám, az életem, a munkám, a vágyam, a szükségletem, a múltam, a jelenem és a jövőm.” – írja Szy Katalin.

Nekem az tetszett legjobban a könyvben, hogy rávilágított arra, hogy a „klinikai szakpszichológus is ember”, akinek ugyanúgy megvannak a mindennapjai, aki ugyanúgy kirúzsozza a száját munka után, mikor vacsorázni megy a férjével, és aki munkája során néha bizony „telefonos segítségre” szorul :)
Amit viszont sajnáltam a könyvben, hogy túl rövid (csupán 75 oldal)… (Úgyhogy szívesen olvasom a további történeteket is!)

Végezetül néhány szót ejtenék a borítóról. Nagyon találó a kép, amely igazándiból Pető Tamás festőművész „Ikrek” című alkotása. Az eredeti olajfestmény igencsak méretes: 120x160 cm! A festőművész honlapja, ahol hasonló témájú festményekkel találkozhatunk: www.tompeto.hu

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább