Ugrás a fő tartalomra

Lynn Barber: Egy lányról


Még mielőtt bárki belekezd a könyvbe, egy fontos tudnivaló: ez a mű nem egyenlő Nick Hornby azonos című filmjével! Pontosabban Nick Hornby a könyv második fejezetét (amely az egész könyvből csupán 25 oldal!) dolgozta fel és vitte filmre. A könyv sokkal részletesebb, egy egész életutat kísér végig. (Szóval a netes ajánlók + a könyv hátoldalán lévő összegzés kissé megtévesztő.)

A könyv Lynn Barber életrajzi elemekből merített műve. A sikeres újságíró, aki 1944-ben született, az első fejezetben gyermekkorát meséli el. A második fejezet, amelyet már említettem, szintén az „Egy lányról” címet viseli, és ez szól arról, amikor is 16 évesen a nála idősebb férfival, Simonnal megismerkedik. Aki aztán bevezeti őt egy gazdag álomvilágba – persze a végén nagyot kell csalódnia. A szüleit ebben a szituációban különben én sem értettem! Ők tényleg Simon karjaiba taszították a még kiskorú egyetlen gyermeküket! (Engem a szüleim biztos nem engedtek volna el ilyen fiatalon, hogy egy férfival utazgassak a nagyvilágban, na mindegy. Lynn Barbernek nem is volt felhőtlen a kapcsolata a szüleivel.)

A történet a nagy csalódás után is folytatódik, az oxfordi egyetemi évek jönnek sok bulival és sok pasival. Majd férjével, Daviddel való megismerkedését írja le, majd újságírói pályájáról olvashatunk, többek közt a Penthouse-nál.

A karrierjéről elég részletesen ír, ami végül is nem baj, mert érdekes volt bepillantást nyerni a különböző szerkesztőségek életébe (főleg nekem, félig-meddig „szakmabélinek”). Azt viszont kissé hiányoltam, hogy gyermekeiről, családjáról szinte alig esik szó! Megszülettek a lányai, ezt megemlíti, aztán ennyi. Mondjuk az utolsó fejezet egy az egyben a férjéről (és annak betegségéről) szól, de akkor is írhatott volna picit többet a családi életéről.

Érdekes, olvasmányos regény különben.
A befejezése pedig igencsak elgondolkodtató. (Az angol címe ugye „An Education”). Ahogy Lynn Barber „vén fejjelleszűri a tanulságot:
...máig mély meggyőződésem, hogy egy embert lehetetlenség tökéletesen kiismerni – a Simontól sok-sok évvel ezelőtt kapott lecke is erre tanított.”

Aki meg magára a filmre kíváncsi, utánanézhet többek közt a port.hu oldalon, ahol az ajánlót is meg lehet tekinteni – klikk ide.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább