Ugrás a fő tartalomra

Lázár Ervin: A fehér tigris


Lázár Ervinnek ez az egyetlen regénye (1971). Felnőttmese – írják róla.
Valóban meseszerűen indul: Makos Gáborhoz, a főszereplőhöz a kávéházban hozzászegődik egy különös fehér tigris, akitől aztán nem tud megszabadulni. Eleinte félnek tőlük az emberek, veszélyesnek nyilvánítják őket, így a férfi ki sem teheti a lábát a lakásából, még rácsot is szerelnek köréjük. Később aztán vidékre költöztetik őket egy erdészházba… és a képtelen történet újabb és újabb fordulatokkal folytatódik tovább. Természetesen feltűnik a szerelem is Szolga Erzsébet személyében, aki eleinte mindenben kitart férje mellett.


A regény azonban nem csupán egy mese, ennél jóval több a mondanivalója: elgondolkodtat, és erkölcsi húrokat feszeget. Mit kezd az ember a hirtelen ölébe hulló különös adottsággal? Felhasználhatja mások ellen a hatalmát? De mire használja fel? Addig jó, amíg csupán igazságosztásra, mint ahogyan ezt Makos Gábor is tette a gonosz Főnök ellen. Ám mi van ha átbillen a ló túlsó oldalára, és zsarnoki módon, embereket sárba tiporva, erőszak árán próbálja megszerezni, amit szeretne?

Sok kérdést feszeget tehát a regény, amin érdemes elgondolkodni. Mert amilyen képtelenül-vidáman indul, annyira elkomorodik (eldurvul) a végére. A történet nekem összességében tetszett, csak kissé szomorkás lettem utána…

Kedvcsinálóként egy kis részlet az első fejezetből:
„Makos Gábor észrevette, hogy a hangulat ellene fordul, hisztérikus arcok meredtek rá, mintha ő tehetne a tigrisről. Igaz, úgy viselkedett, mintha legalábbis a kutyája lenne. Makos Gábor azonban sohasem látta ezt a tigrist, nem is hallott soha albínó tigrisről. Bár ez a tigris fehér szőrzete ellenére sem látszott albínónak, volt a színében valami élénk és fénylő, ami idegen az albínók matt, egészségtelen fehérségétől.
A tér elnéptelenedett, fegyveres, egyenruhás férfiak tűntek fel az ablakok négyszögeiben - látszott, a tigris híre már a hatóságokhoz is eljutott.
Óvatosan nyílt a szállodát és a kávéházat összekötő, faburkolatba rejtett, tömör ajtó. A résben az üzletvezető jelent meg, egy darabig hátra-hátrafordulva magyarázott valamit, aztán erőteljes, az izgalomtól kicsit reszelős hangon így szólt:
- Kérem, vigye innen a tigrist!
Ez volt a tigris belépése óta az első határozott hang.
Makos Gábor szerencsétlen arccal vonogatta a vállát, két nyitott tenyerét maga elé emelte, jelezvén, hogy a tigrishez semmi köze.
- Önnel jött be - harsogta az üzletvezető, a tehetetlen mozdulatoktól bátorságra kapva.
- Nem az enyém!
A tigris meg sem moccant, a szemét sem nyitotta ki a beszélgetés alatt. Az üzletvezető szélesebbre nyitotta az ajtót, néhány centimétert előrelépett.”


Ajánlom mindenkinek, aki nem csupán a meseírói oldaláról szeretné megismerni Lázár Ervint!
Lázár Ervin szintén felnőtteknek íródott „Hét szeretőm” című novelláskötetéről meg ebben a korábbi bejegyzésemben olvashattok.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább