Egy szépirodalmi novelláskötetet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Lázár Ervint elsősorban gyermekeknek szóló írásairól ismerjük (szinte mindenki kapásból sorolná: Négyszögletű kerek erdő, Szegény Dzsoni és Árnika…stb). A Hét szeretőm a felnőtt korosztálynak szól, ám a néha komorabb, néha vidámabb hangulatú történetek mindegyikét átjárja valami „meseszerűség”, egyszóval olyan „lázárervinesek”. Egyik kedvencem például a „Ló a házban”, de a „Csapda” a „Simf, a füst” vagy „ A másik Télapó ” írások is megfogtak. (Ezek a vidámabb kategóriába tartoznak.) "Tündéri realizmusnak" nevezte Kosztolányi Dezső azt a nagyon ritka írói képességet, amely a világról való látomást valósággá tudja tenni a papiroson. Lázár Ervin rendelkezik ezzel a varázslatos képességgel, s hogy megőrizte azt, amellyel minden ember eszmélete elkezdődik: a paradicsomi káprázatokkal és ígéretekkel teljes gyermeki világot a nehéz és földszagú pusztai létben, amelyben a mesék csodavilága éppoly természetes állap
"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz." (C. R. Zafón)