Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább
Nem most olvastam a könyvet, hanem még egy-két hónappal ezelőtt, csak nem jutottam odáig, hogy írjak róla. Aki követ egy ideje, tudja, hogy szeretem az utópisztikus regényeket, amikor történik valami váratlan esemény, és minden megváltozik, mondhatni leáll az élet, netán menekülni kell. A Távol a világtól egy átlagos családi nyaralásnak indul. Egy házaspár a két kamaszgyerekével (egy lány, egy fiú) kibérelnek egy eldugott kis házat az erdő közepén (tipikus hely), festői környezetben, úszómedencével, hiper-szuper felszereltséggel és közelben élő szarvasokkal. Éjszaka kopogásra ébrednek: megjelenik egy idős házaspár, akik azt állítják, hogy ők a tulajok, és azért jöttek ide, mert egész New York-ban áramszünet lett és mindenki menekül. A család nem tudja, mi az igazság, lévén a telefonok, appok és hírportálok sem működnek. De hisznek a jövevényeknek. A történet rejtélyes vonalát az adja, hogy mi, olvasók sem tudjuk, sőt, a regény végéig sem derül ki, hogy mi is történt pontosan. Vannak fu