Örök klasszikus kedvencem, többször láttam a filmet is, de persze maga a könyv ezerszer jobb! Jókainak is ez volt a legkedvesebb regénye. Legelőször tizenkettő-tizenhárom évesen olvastam, már akkor is megszerettem (igen, én még az a korosztály vagyok, aki elolvasta az iskolai olvasmányokat és legtöbbjük tetszett is). Most, hogy felnőtt fejjel újból elővettem és újraolvastam, szintén nagyon élveztem, de sok mindent másképp ítélek már meg, mint gyerekként. Például, nekem annak idején Timár Mihály egy pozitív hősnek tűnt, hiszen ő az arany ember, tele pénzzel, kinccsel, és nem akadtam fenn különösebben azon sem, hogy egyszerre két nő is van az életében: a fekete hajú Timéa és szőke hajú Noémi. Nos, 33 évesen ezt már úgy látom, hogy Timár Mihály nem egy pozitív jellem, sőt! Vegyük sorra: saját vagyonának tekinti Ali Csorbadzsi kincseit, ami tulajdonképpen Timéa vagyona, amiről a nő természetesen nem tud, vagyis hogy férje az ő "tollaival ékeskedik". Emellett ugye meg kettős éle...
"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz." (C. R. Zafón)