Ezt a vékony kis könyvecskét kolléganőmtől kaptam ajándékba. Kísérőlevelében azt írta, neki ez a kedvenc könyve. Most, hogy elolvastam, én is elmondhatom, hogy az egyik kedvenc könyvem lett. Selyem. Mit is takar ez a szó? Egy könnyű, finom, áttetsző anyag jut róla eszünkbe, amely lágyan hull a kecses női vállra. Olyan puha és észrevétlen, akár a titkos szerelem. "Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani. Szerepel benne vágy és fájdalom, mindkettőről tudjuk, mi fán terem, még sincs rá igazi szavunk. " - olvashatjuk a könyv fülszövegében. A története kiindulópontja az, hogy Hervé Joncour francia kereskedő selyemhernyó-petéket csempész be Japánból. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egyik nap Franciaországban van, másik nap már Japánban. Az események ugyanis 1861-ben kezdődnek, amikor is három hónapba telt keresztülutazni Európán, majd Ázsián, hogy végül az ember egy csempészhajóval Japánba jusson. Hervének otthon felesége ...
"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz." (C. R. Zafón)