Ugrás a fő tartalomra

David Safiner: Pocsék karma

Sűrű napjaim közepette esti levezetőnek valami vicces és nagyon "lájtos" olvasmányra vágytam. Mivel erről a regényről több blogban is írták, hogy nagyon poénos, gyorsan ki is kölcsönöztem kedvenc könyvkölcsönzőmből.
Valóban egy vicces, ám ugyanakkor képtelen történetről van szó.

A sztori röviden:
Kim Lange tévébemondónő életének legboldogabb napján megnyeri a Német Televízió Díját. Sajnos azonban ugyanazon a napon egy orosz űrállomásról levált roncs maga alá temeti, és a halálát okozza.
A túlvilágon fejére olvassák bűneit: elhanyagolta a lányát, megcsalta a férjét, összességében túl sok rossz karmát gyűjtött be élete során, így valódi megértésre nem számíthat. Büntetésül hangyaként születik újjá, és ahhoz, hogy feljusson a reinkarnációs létrán, egy nagy adag jó karmára is szüksége lesz…
Az „átmeneti hangyaság” után elhízott sültkrumpli-árusként tér vissza az életbe. Épp időben ahhoz, hogy megakadályozza legjobb barátnője és volt férje egymásba szeressenek… 

Kim, a halála után tehát megkezdeni hangyaként az életét, ami nem fenékig tejfel, akarom mondani, gumicukor. Ami érdekes, hogy többszöri reinkarnálódása során mindig emlékszik előző életére, éppen ezért, akármilyen "lényként" is, de megpróbál családja közelébe férkőzni. Mert nem csak hangyaként születik újjá, hanem aranyhörcsög, tehén, kiskutya stb. képében is. Végül, mivel sok jó karmát gyűjt, újból ember lehet. De pont elhízott sültkrumpliárus?
A könyv nagyszerűen rámutat arra, hogy a siker nem minden, és hogy a szépség belülről fakad. Vajon sikerül az új Kimnek visszaszereznie férjét és a kislányát?

Kedves, vicces történet, könnyen és gyorsan olvasható, és  talán egy picit el is gondolkodik az ember utána - pont olyan, mint amilyennek a szórakoztató irodalomnak lennie kell.

A könyv szerzője, David Safiner sikeres, többszörösen díjazott forgatókönyvíró hazájában, Németországban. Másik magyarul megjelent műve: Jézus szeret engem.

Megjegyzések

  1. Örülök, hogy neked is tetszett. :o)

    VálaszTörlés
  2. Szia!:) Egy ideje olvasom a blogod, csak még nem írtam kommentet.
    Jól hangzik, amiket írtál róla. Na, majd valamikor én is sort kerítek rá, érdekel.

    VálaszTörlés
  3. Niki, igen, nekem is tetszett :)
    Sajtosroló, üdvözöllek itt, gyere máskor is :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…