Ugrás a fő tartalomra

Alessandro Baricco: Selyem

Ezt a vékony kis könyvecskét kolléganőmtől kaptam ajándékba. Kísérőlevelében azt írta, neki ez a kedvenc könyve. Most, hogy elolvastam, én is elmondhatom, hogy az egyik kedvenc könyvem lett.

Selyem. Mit is takar ez a szó? Egy könnyű, finom, áttetsző anyag jut róla eszünkbe, amely lágyan hull a kecses női vállra. Olyan puha és észrevétlen, akár a titkos szerelem.
"Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani. Szerepel benne vágy és fájdalom, mindkettőről tudjuk, mi fán terem, még sincs rá igazi szavunk." - olvashatjuk a könyv fülszövegében.
A története kiindulópontja az, hogy Hervé Joncour francia kereskedő selyemhernyó-petéket csempész be Japánból. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egyik nap Franciaországban van, másik nap már Japánban. Az események ugyanis 1861-ben kezdődnek, amikor is három hónapba telt keresztülutazni Európán, majd Ázsián, hogy végül az ember egy csempészhajóval Japánba jusson. Hervének otthon felesége van, ám messze a távolban egy különös arcú nő megigézi és rabul ejti, aki miatt újra és újra útra kell kelnie, még háborúban is.

A könyv rövidke részekből áll, van, hogy csupán két sor alkot egy fejezetet. Ám mégsem az a fajta könyv, amit "falni" lehet, vagy pl. a metrón lehet olvasni. Olvasásához nyugalomra van szükség. 
Minden egyes fejezet olyan, mintha egy kis versike volna, gyönyörű leírásokkal, gondolatokkal. Miközben elgondolkodik az ember, a csendet is meghallja.

Több helyen idézték már, de én is ezeket a sorokat emelném ki:
"– Mi ez?
– Madárház.
– Madárház?
– Igen.
– És mire jó?
(…)
– Telerakod madarakkal, amennyivel csak bírod, aztán egy szép napon, amikor valami boldogság ér, kinyitod, és nézed, amint elrepülnek."

Talán eme sorok is megmutatják a hangulatot, amely áthatja az egész történetet. Rám nagy hatással volt!
Akinek felkeltette az érdeklődését, itt is elolvashatja a teljes könyvet.

A szerzőről:
Alessandro Baricco 1958-ban született Torinóban. Harmincegy évesen, első regényével kezdte gyűjteni a díjakat. Három regénye után van egy francia és három olasz díja, köztük a legrangosabb, a Viareggio-díj. Jelen regényét valamennyi világ- és sok kis nyelvre lefordították.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…