Ugrás a fő tartalomra

Pap Józsefné: Nagyikönyv

A Nagyikönyv címével ellentétben nem csak nagymamáknak szól, hanem anyukáknak, apukáknak és pedagógusoknak is.
Hogy miért is? Egyrészt nagyon jó tanácsokat ad a gyerekneveléssel kapcsolatban. A fejezetetek sem a szokásos módon épülnek fel, hanem az "Egy, megérett a meggy" című mondóka sorai alapján. Néha a címből már lehet következtetni arra, mi lesz a téma, pl. a "Négy, biz' oda nem mégy" címet viselő fejezet mi másról szólna, mint a tiltásról, a "Hét, dörög az ég" pedig az agresszióról és annak kezeléséről. Ezen kívül minden fontos téma megtalálható a könyvben: van szó többek közt beszédfejlődésről, játékról, étkezésről. Pap Józsefné tömören és lényegre törően fogalmaz.
Ám nem csak tanácsokat ad, hanem a könyvben számos mondóka, dalocska is található! Ahogy az alcímben is olvasható, a könyv tulajdonképpen: "Mondókák, versek a logopédus-családterapauta gondolataival" (Pap Józsefné Európai Nyelvi Díjas logopédus).

Két éves kislányom nagyon megszerette ezt a könyvet, szereti lapozgatni, mert tudja, hogy kedves mondókák vannak benne. Már ő kéri, hogy olvassam fel őket, főleg a kedvencét, a kacsásat, amely így hangzik (már fejből tudom és írom is):
Tó vize, tó vize, tó vize csupa nád szál.
Egy kacsa, két kacsa oda császkál. 
Sárban ezer kacsa bogarászik.
Reszket a tó vize kis se látszik.

A könyvhöz Selyemné Frankó Klára kistérségi vezető védőnő írt ajánlást:
"A mondókázás, játék szórakoztat, tanít és nevel, ugyanakkor az együttlét érzelmi biztonságot is ad a gyermeknek.
Őszintén ajánlom e könyvet minden kismamának, anyukának, nagymamáknak és természetesen a család férfi tagjainak is.
Hasznos segítség a védőnők munkájához, bátran ajánlom az ő szakmai könyvespolcaikra is."

Ajánlom tehát én is mindenkinek!
Mivel nem egy ismert könyv, leírom, hogy 2008-ban jelent meg, és a veszprémi  Oktker Nodus Kiadó adta ki. (A névre kattintva bejön az oldal.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább