Nem tudom megunni Fábián Janka stílusát. Még ha hasonló sémájúak is a regényei (ld. szerelmi háromszög, eltitkolt kapcsolatok, nem várt terhesség), akkor sem. Olvasmányosak, könnyed stílusúak és hitelesek a könyvei - alátámasztva mindig az adott kor történelmi eseményeivel. Az Adél és Alíz című regény két lányról szól, akik bekerülnek egy budai bentlakásos iskolába, a "Pálmaházba". Adél pesti lány, akinek az édesapját politikai okokból sajnálatos módon meggyilkolták, Alíz pedig a tipikus vidéki kislány. Mondanom sem kell, hogy barátnők lesznek, sőt, talán még annál is több. Említésre méltó még Nagy Iván szerepe, akit kertészként fogadtak be az iskolába. Egyetlen egy férfi a sok lány és nevelőnő között! Már ebből sejteni lehet, hogy "gubanc" lesz, vagyis titkos kapcsolat születik, nem is egy. Adél önző és számító, Alíz pedig naiv. Természetesen más férfiak is feltűnnek az intézet falain kívül. A szerelmi bonyodalmak mellett pedig, mint a írtam, a húszas évek ...
"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz." (C. R. Zafón)