Joanne Harrissal úgy vagyok, hogy nem pont egészen az én stílusom, de az biztos, hogy könyveinek mind sajátos hangulata van, emiatt tetszenek. Mondjuk elsősorban azért kölcsönzök ki tőle újabb és újabb könyveket a könyvtárból, mert nagyon szépek, már-már idilliek a borítói - ennyit arról, hogy a borító (és a cím is) mennyire befolyásolja a választást. A Szederbor című regényének úgy kezdtem neki, hogy a borokhoz én abszolút nem értek, de lássuk, mi lesz. Szerencsére nem a borokon van a hangsúly, hanem egy kellemes kis történetről van szó, gyerekkori emlékekkel és egy rejtélyes asszonnyal. Jay ifjú korában írt egy könyvsikert, azóta írói válságban szenved. ... Vesz egy tanyát az isten háta mögötti kis francia faluban, ahol elbűvöli a táj, az emberek, de még inkább titokzatos szomszédnője, a remeteéletet élő Marise Jay. Végre belekezd új regényébe, rendbe hozza az elhanyagolt tanyát, beilleszkedik a falu életébe, és egyre közelebb kerül a szomszédasszonya titkának megfejté...
"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz." (C. R. Zafón)