A könyv borítójáról egy hatalmas, szürke víziló néz ránk, előtte egy (hozzá képest) miniatűr kávéscsészével. Nos, még mielőtt valaki azt hinné, hogy a humoros könyv hőse egy víziló, téved. Az állat a főszereplőt szimbolizálja. A főszereplő pedig nem más, mint Ted (vagy Ted bácsi), az idősödő költő, akit unokahúga megbíz, hogy költözzön egy kis időre családja vidéki birtokára "szimatolni" egy kicsit. Az angol humorú könyv tehát többek közt Jane (unokahúg) és Ted levelezéseiből épül fel, és közben megismerhetünk egy családot, ezen belül Simont és David-et, Ted bácsi két kamasz unokaöccsét. Olvastam, olvastam a könyvet, vártam, vajon mi lesz a nagy nyomozás eredménye, milyen titok derül majd ki. Azt sejtettem, hogy Daviddal kapcsolatos dolog lesz, ugyanis ő "különös gyógyító képességgel megáldott" fiú - legalábbis mindenki ezt mondja róla. Ám mikor - a könyv felén túl - kiderül a "nagy titok", kicsit kikerekedett a szemem. Egy biztos, ami az egész könyv...
"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz." (C. R. Zafón)