A könyv borítójáról egy hatalmas, szürke víziló néz ránk, előtte egy (hozzá képest) miniatűr kávéscsészével. Nos, még mielőtt valaki azt hinné, hogy a humoros könyv hőse egy víziló, téved. Az állat a főszereplőt szimbolizálja. A főszereplő pedig nem más, mint Ted (vagy Ted bácsi), az idősödő költő, akit unokahúga megbíz, hogy költözzön egy kis időre családja vidéki birtokára "szimatolni" egy kicsit. Az angol humorú könyv tehát többek közt Jane (unokahúg) és Ted levelezéseiből épül fel, és közben megismerhetünk egy családot, ezen belül Simont és David-et, Ted bácsi két kamasz unokaöccsét.
Olvastam, olvastam a könyvet, vártam, vajon mi lesz a nagy nyomozás eredménye, milyen titok derül majd ki. Azt sejtettem, hogy Daviddal kapcsolatos dolog lesz, ugyanis ő "különös gyógyító képességgel megáldott" fiú - legalábbis mindenki ezt mondja róla.
Ám mikor - a könyv felén túl - kiderül a "nagy titok", kicsit kikerekedett a szemem. Egy biztos, ami az egész könyvből kiderül: szókimondó, prűd embereknek nem való. ;)
Talán az volt picit furcsa nekem, hogy mikor a család előtt Ted leleplezte a dolgokat, azon kívül, hogy leesett az álluk, senki sem háborodott fel. Angolok - ezzel magyaráznám.
A könyv stílusa - habár mind teljesen más történetek - engem Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, valamint John Irving: Garp szerint a világ c. regényeire emlékeztetett.
Az íróról a következő olvasható a könyv belső borítóján (és azt hiszem, ez mindent elárul):
Stephen Fry a XX. században született, és a XXI. században fog eltávozni. Nyolc könyve megírása közben négyszáztizenkétezer csésze kávét kortyolt, másfél millió cigarettát füstölt és tizenkilenc nadrágot nyűtt el. Csillagjegye nincs.
Akit érdekel a honlapja, íme: http://www.stephenfry.com/
Ha hazajöttetek majd, egy díj vár nálam:
VálaszTörléshttp://azajtom.blogspot.hu/2012/08/a-kerdeses-dij.html
puszi
(Remélem jó időtök van, itt dög meleg van 2 napja.)