Ugrás a fő tartalomra

Katie Fford: Hív Amszterdam

Még szeptemberben írtam róla, hogy szeretném majd egyszer elolvasni Katie Fforde: Hív Amszterdam című regényét - ez most végre megtörtént. 
A könyv, csakúgy mint az írónő korábban olvasott könyvei, a romantikus lányregény kategóriába sorolható. Ám itt nemcsak a huszonéves lány az, akire rátalál a szerelem, hanem egy ötven év körüli nő is új életet tud kezdeni, miután férje elhagyja egy fiatalabb nőért.
A történet a következő:
Jo Edwards sohasem tervezte, hogy hajón fog élni. Még azt sem tudja biztosan, hogy szereti-e a vizet. De amikor a férje kidobja, mégis egy állóhajóra költözik… Dora Hamilton sohasem tervezte, hogy meglép a tulajdon esküvőjéről. De amikor eljön a várva várt nap, mégis menekülőre fogja – és egyetlen lehetősége, hogy elfogadja Jo ajánlatát, ő is a hajó fedélzetén keres menedéket… A két barátnő elhatározza, hogy örökre lemond a férfiakról, arra viszont nem számítanak, hogy a pasik hamarosan csőstül rajongják körül őket, sőt, miután kihajóznak, életük legnagyobb kalandja veszi kezdetét.

A történet érdekessége, hogy a két főszereplő egy hajóra költözik. (Hm... egy pillanatra nekem is megfordult a fejemben, hogy de jó is lehetne egy hajón élni, ám aztán elvetettem eme hirtelen ötletet.) Azon kívül, hogy a napi szintű munkáikat végzik (Jo restaurátor, és Dora is kap munkát egy hajóépítő telepen), élik az életüket, buliznak, vendégeket hívnak stb. Természetesen a férfiak is felbukkannak körülöttük. Tom, aki Dora körül legyeskedik, állandóan hülye próbatételekre veszi rá a lányt, csak hogy az bátrabb legyen.
A történet Angliában játszódik, ahonnan Hollandiába kell vinniük a hajót (innen a cím). Érdekes, mert kb. a regény fele után indulnak csak el. Elég sokszor éreztem úgy a regény olvasása közben, hogy nincs sok cselekménye, csak sodródnak az események, akárcsak egy hajó a vízen. Szóval néha éreztem a felesleges köröket, kitérőket, párbeszédeket, de ettől függetlenül egyáltalán nem volt unalmas a könyv.
A végén persze mindenki összejön azzal, akit az olvasó már előre sejt - ez Fforde korábbi regényeiben is így volt, mindig lehet előre tudni, kik lesznek a jövendőbeli párok.
Nem baj. Tetszett a könyv, könnyed, kellemes, romantikus olvasmány!

Katie Fforde további regényei, amelyekről már írtam ebben a blogban:

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább