Vannak könyvek, amelyeket amint elolvastam, már írom is róluk a bejegyzést, más könyveknél meg eltelik egy hét, és azon gondolkodom, most mit is írjak róla. Az Aludj kislány című könyv is ez utóbbi kategóriába tartozik.
A történet röviden:
Henry Chester, a vagyonos, de nem különösebben tehetséges festő
szüntelenül keresi a tökéletes modellt, mígnem egy nap megakad a szeme
egy kilencéves kislányon, Effie-n. Éveken át csak őt festi, majd
tizenhét éves korában elveszi feleségül. A lány számára Chester minden
szempontból csalódás, így hamar elhidegülnek. Effie szeretőre lel egy
Mose Harper nevű szélhámos-szerencselovagban, és megismerkedik a sötét
bűbáj mesternőjével, Fanny Millerrel, aki évek óta üldöz egy titokzatos
gyilkost… Bosszú és intrika, zsarolás és szellemidézés szövődik mesévé
ebben a rémregények hangulatát idéző Harris-könyvben. (moly.hu)
Egészen pontosan a fent leírt események csak a könyv kezdetét (maximum első harmadát) képezik, az izgalmas események ez után következnek. Olvasmányos könyv különben, egy percig sem volt unalmas, viszont sokszor kiakadtam, haragudtam Henry-re, és nem értettem, hogy tulajdonképpen miért is nézik betegnek és őrültnek a kis Effie-t? Eleinte azt vártam, hogy Mose - Fannyval együtt - valóban kimentik a lányt a rossz házasságából, ám végül jól kihasználták.
A könyvnek tényleg néha már kísérteties, rémtörténetbe illő hangulata van, a temetős jelenet egyszerűen hátborzongató! Főleg, hogy mi történik azután Effie-vel. A Martás szál is rejtélyes, sőt, számomra néha kicsit zavaros is volt, de adta a hangulatot.
Ami még icipicit zavart a könyvben, hogy minden fejezetet más mesél el (ez alapból nem baj, mert szeretem az ilyen szerkezetű regényeket), ám itt nem volt jelölve a fejezetek elején, így volt, hogy csak kb. egy oldal elolvasása után jöttem rá, hogy ki is az elbeszélő (amikor épp nem volt egyértelmű).
Ami még icipicit zavart a könyvben, hogy minden fejezetet más mesél el (ez alapból nem baj, mert szeretem az ilyen szerkezetű regényeket), ám itt nem volt jelölve a fejezetek elején, így volt, hogy csak kb. egy oldal elolvasása után jöttem rá, hogy ki is az elbeszélő (amikor épp nem volt egyértelmű).
Nos, akkor hogyan is összegezzem. Teljesen más hangulatú, mint Harris korábban olvasott könyvei, izgalmas, rejtélyes olvasmány, ám én picit mást vártam volna a végére, más sorsot szántam volna Effie-nek.
Joanne Harris alábbi regényeiről már írtam ebben a blogban:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése