Ugrás a fő tartalomra

Joanne Harris: Ötnegyed narancs

A Csokoládé elolvasása után úgy éreztem, nem jön be nekem Joanne Harris stílusa, ám az Ötnegyed narancs mégis tetszett - talán mert itt izgalmasabbra sikeredett a témaválasztás? Ki tudja.
A történet két szálon fut, de igazából a múltbéli történéseken van a hangsúly, ezek teszik ki a könyv nagy részét, hiszen innen ismerhetjük meg, mi is történt valójában, és miért nem meri felfedni kilétét a szülőfalujába visszatérő idős Framboise.

A múltbéli szál a német megszállás ideje. A lázadó természetű, akkor kilencéves Framboise özvegyen maradt anyja kemény kézzel vezeti a gazdaságot, neveli gyermekeit, akik újságokért, ritka élelmiszerekért, rúzsokért apró kis füleseket, megfigyeléseket szállítanak a németeknek. Sőt, egyikükbe, a fiatal Thomas Leibnizbe Framboise lassan bele is szeret. Háború idején a falu mindezt nem nézi jó szemmel, s a család körül lassan lincshangulat alakul ki… A titkolt múltra a jelen drámai eseményei közepette fény derül, mígnem Framboise kénytelen leleplezni önmagát, és vállalni a múltat.

A kilencéves lány plátói szerelme a német katona iránt, a gyermekien kezdődő játék, a titkos találkák és besúgások később veszélyes fordulatokat hoznak. Framboise (vagy Boise, ahogyan becézik) és Thomas Leibniz, a katona egy narancs ellopása során figyelnek fel egymásra a piacon, a narancsnak a továbbiakban is fontos szerepe lesz a regényben. Boise elég rafinált és dörzsölt kis kilencéves, néha szinte hihetetlen volt, hogy csupán ennyi idős. (Nagy vágya különben, hogy kifogja a folyóból az "Öreganyót", aki teljesíti a kívánságát.) Az anya is érdekes személyiség, nem nagyon törődik a gyerekeivel, állandó fejfájása miatt szinte csak a morfiumok tartják életben.
Miután bekövetkezik a tragédia (természetesen egy haláleset, ám azt nem árulom el, hogy ki hal meg), eléggé eldurvulnak a dolgok. A családnak, akire már eddig sem néztek jó szemmel a falubéliek, menekülnie kell.

Pár szót a jelenről: őszintén szólva a jelen eseményei kicsit eltörpülnek a múlt mellett (ez mondjuk nem baj, mert a múlt engem jobban érdekelt, izgalmasabb volt), de elég kuszának éreztem a jelen történéseit, így valahogy nem is volt semmi kicsengése az egésznek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…