Corinne Hofmann: Búcsú Afrikától

Corinne Hofmann ebben a regényében azt meséli el, mi történt azután, miután karján a másfél éves kislányával hazamenekült Svájcba. Mert hogy a beilleszkedés, pontosabban visszailleszkedés sem volt zökkenőmentes, és nem csak a hivatalos formaságok (lakhatási engedély, válás intézése) miatt. Gondoljunk csak bele, amikor az ember megszokott egy nyugodt (nomád), családias környezetet, vajon milyen lehet visszatérni egy benzingőzös, betonházas, nyüzsgő világba? Ahol eleinte azon is elcsodálkozik az ember, hogy  a csapból meleg víz folyik.

Corinne mindenesetre nem bánta meg, hogy visszatelepült. Főleg, miután lakóparki lakást szerzett, és elkezdett dolgozni,  vagyis üzletelni. Természetesen a lánya is megszereti az új környezetét, a nagymamát, a pótmamát és az új barátait.

A könyvből továbbá az is kiderül, sikerül-e Corinne-nak az "afrikai múltjával" párt találnia magának. Valamint, ami még a könyv nagy részét felöleli, hogy barátnője biztatására éjszakai óráiban megírja az Afrikai szeretőket, vagyis az első sikerkönyvét. Egyik napról a másikra népszerű lesz, felolvasó körütakra indul, de ugyanakkor ellenségeket is szerez.

Érdekes regény, de szerintem egy kicsit túlzsúfolt. Túl sok mindent le akart írni az írónő, és elég nehéz 260 oldalba tizenakárhány évet bezsúfolni. Vannak olyan időszakok, amin csak átszalad - pl. Napirai (lánya) az egyik oldalon még óvodába jár, két oldallal később már iskolás. Szóval nekem a regény kicsit túl sok volt, de ennek ellenére tetszett.
A befejezéséről még pár szót:  van egy hosszabb fejezet, tulajdonképpen egy külön epizód, amikor elmeséli, hogyan mászta meg a Kilimandzsárót, majd levonja a következtetést, hogy nem élne már Afrikában. Szóval elég hirtelen, ennyivel lezárja.

Mivel mindhárom részt olvastam, most már csak egy dolog érdekelne: a lánya vajon azóta járt Afrikában? Megismerte a családját, a helyet, ahonnan származik?

A másik két részről itt olvashattok:
Afrikai szeretők
Visszatérés Afrikába