2011. február 22., kedd

Corinne Hofmann: Afrikai szeretők

Emlékszem, mikor ez a könyv piacra került, a Nők lapja is közölt belőle részleteket. Már akkor felkeltette figyelmemet a történet, miszerint egy sikeres, fiatal, svájci nő úgy dönt, hogy feladja eddigi életét, és egy afrikai "bozótfaluban" kezd új életet maszáj harcos szerelme mellett. Végül akkor mégsem olvastam el a könyvet, viszont nemrégiben észrevettem a könyvtárban, és pótoltam a lemaradásomat.

Őszintén szólva ledöbbentett Corinne döntése. Főleg, hogy nem alakult túl szerencsésen a sorsa új otthonában. Kétszer is elkapta a maláriát, majdnem bele is halt, a kenyai hivatali ügyintézés (ld. házasság, útlevél a férjének) is mindig keresztbe tett neki, nehézségek árán végül, de sikerült boltot nyitnia, nem beszélve a nomád életkörülmények kellemetlenségeiről. Ekkora lett volna a szerelem az ismeretlen maszájjal? Akit tulajdonképpen ő "üldözött" a szerelmével, ő akarta mindenáron megkeresni nyaralása után? Szerintem Corinne nem csak szerelmes volt, hanem iszonyú makacs és öntörvényű, aki, amilyen célt kitűz maga elé, azt - még  ha szenvedések árán is - de el akarja érni, és el is érte. Később gyermeke is született. Az meg, hogy működött-e a házasság két teljesen különböző kultúra között, és végül visszatért-e Európába, kiderül a regény végén.

A könyvről sokan írják, hogy nem egy szépirodalmi alkotás, ez így is van, viszont nagyon érdekes, ahogyan betekintést nyújt egy számunkra ismeretlen kultúrába, és megismerhetjük, hogy a maszájok hogyan élnek, esznek, szeretkeznek, küzdenek. Szóval, még ha nem is értettem néha Corinne-t, nekem tetszett a könyv!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Louise Jensen: A béranya

Elég gyorsan elolvastam ezt a könyvet, amelyet már a Libriben kinéztem (még mikor A Fal -at vettem), ám végül e-könyvként, a bookandwalk-...