2011. június 30., csütörtök

Cormac McCarthy: Az út

Ez a könyv annyira megrázott, hogy nem is tudok írni róla! Mondjuk mondták, hogy készüljek, mert nagyon durva és döbbenetes, mind a könyv, mind a belőle készült film. Talán egy picit a Vaksággal tudnám párhuzamba állítani (José Saramago műve, itt írtam róla), mivel egy utópisztikus, szörnyű világot ábrázol, amikor küzdeni kell az életben maradásért, és a legalapvetőbb dolgokért (víz, élelem stb).
Adott egy apa és a fia, akik szürke hamuval belepett vidékeken vándorolnak, ők is a kevéske túlélők egyikei. Minden kihalt, kiégett, fekete és szürke, mindenhol halottak és a pusztulás nyomai. Ők csak mennek, és keresgélnek: elsősorban élelmet. Hátha valamelyik romos házban találnak egy porlepte konzervet. Bujkálnak, mert veszély leselkedik rájuk: a gonoszok (mint később kiderül, kannibálok - mert a túlélés érdekében van, aki idáig is eljutott). Hideg van, esik a hó, az eső, ám ők összetartanak. A tengerhez igyekeznek. Milyen színű a tenger? - kérdezi a fiú. Valamikor kék volt. - hangzik az apa válasza. Rövid, ám ütős párbeszédek zajlanak kettejük között. És csak mennek, és mennek.  Apa és fia. Vajon mekkora esélyük van a kipusztult Földön?

Nem is ragoznám tovább, szerintem aki elolvassa, úgyis ugyanazt a döbbenetet fogja érezni végig, mint én.
Néhány sor a könyv ajánlójából:
Cormac McCarthy a felkavaró történet kegyetlen kulisszái közt, egy apa-fiú kapcsolat felejthetetlen dialógusaiban kérdez rá az ember alapvető értékeire: a hit, a remény és a szeretet erejére. Ám a válaszokat ezúttal is olvasóira bízza. Megrendítő utópiája 2007-ben elnyerte a Pulitzer-díjat.
A regény az angol Times által összeállított „az elmúlt évtized 100 legjobb könyve” listáján az első helyet érdemelte ki.

A filmről a  port.hu -n olvashattok bővebben, ahol az ajánlót is megnézhetitek.

Cormac McCarthy Vad lovak c. regényéről pedig itt írtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mitch Albom: Hívások a mennyből

Még a júniusi Könyvhéten szereztem be ezt a könyvet, és rögtön el is olvastam (bár az írás elmaradt, de most igyekszem pótolni).  A tö...