Koa-könyvek

Végre egy izgalmasnak ígérkező könyv a sok "lájtosabb", romantikusabb után! A Soha nem engedlek el  regénynek már a címe és a borítója is magában hordozza a félelemet, amelyet egy olyan thriller sugallhat, amelynek a családon belüli bántalmazás áll középppontjában. Tizenegy évvel ezelőtt Lindsay Nash kislányával együtt az éjszaka közepén elmenkült durva és agresszív férjétől. Az exférjet, Andrew-t börtönbüntetésre ítélik, így Lindsay végre új életet kezdthet. ... Mire Andrew-t kiengedik a börtönből, Lindsay már úgy gondolja, hogy sikerült maga mögött hagynia a múltat. De most mágis úgy érzi, mintha valaki figyelné minden lépését... A könyv fejezetei ugrálnak az időben: megismerhetjük Lindsay és férje múltját, ahogyan megismerkedtek, és jópár fejezetet kapunk abból az időszakból is, amikor lányuk még kicsi volt, és a megfélemlítések elkezdődtek. Aztán ott a jelen, amelyet hol a feleség, hol Sophie, a már nagylány mesél el. Érdekes volt a lány sorait is olvasni, ho...

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is. A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe. (Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy...

Ez egy nagyon aranyos kis könyv volt! Kellemes, gyorsan elolvasható, se több, se kevesebb, mint amennyit a címtől, borítótól és fülszövegtől elvár az ember. A fiatal Lauren súlyos autóbalesetet szenved és kómába esik. Az orvosok már-már lemondanak róla, mert biztosak benne, hogy soha többé nem fog magához térni. Nem is sejtik, hogy a lány életének legfantasztikusabb kalandja még csak most kezdődik. Arthur, az építész kibérel egy pazar lakást San Franciscóban, és az első este halálra rémíti egy nő a fürdőszobaszekrényben... Sejteni lehet, hogy ez a bizonyos nő az a Lauren, akinek a "teste" a kórházban fekszik, lelke, vagys szelleme pedig önálló életet kezd el élni! Arthur a kezdeti csodálkozás után megkedveli a lányt, az sem zavarja, hogy miatta a munkájából is "kényszerpihenőre" kell mennie, és még a legjobb barátja is idiótának tartja.  Miközben a férfi és a "szellemlány" egyre jobban megkedveli egymást, újabb bonyodalmak jönnek. Csak címsz...

Ha az ember bajban van, végigfut az agyán a legbizarrabb lehetőség is. Lássuk csak. Ha történetesen tényleg Justin vérét kaptam meg vérátömlesztéskor, akkor a szívem az ő vérét keringeti épp testemben. (Részlet a fülszövegből.) Annak idején (kb. 2010-11) sokat hallottam erről a könyvről, ám mégsem olvastam el. Igaz, került a kezembe jópár Cecilia Ahern könyv, amelyeket ebben a blogban is bemutattam (ld. bejegyzés végén felsorolva).  A regény egy elég fontos témát jár körül, ami nem más, mint a véradás, pontosabban vérátömlesztés. Vajon tényleg számít, hogy kinek a vérét kapod? Még ha az anonim is maga a folyamat. Hogy az az illető milyen életet élt, mit szeretett? Vajon ez mind "átmegy" beléd? Adott egy férfi, Justin, aki előadást tart egy írországi egyetemen, és rábeszélik, hogy adjon vért. Ő egyébként elvált és van egy nagylánya. Ugyanakkor adott egy hölgy, Joyce, akit baleset ért, amelyben sajnos születendő kisbabáját is elveszítette, és hogy az ő életét meg...

Karácsony ajándékba kaptam ezt a könyvet, amely címe alapján egy romantikus történet is lehetne, ám a szó eredeti értelmében mégsem az: bár egy kapcsolat alakulásáról szól, itt nem férfi-nő, hanem apa-lánya kapcsolatról van szó. Hogyan is? A főszereplő, 14 éves Sofiának meghal az édesanyja, és elutazik apjához, akivel azelőtt sosem találkozott, mivel egy viharos szerelemből fogant. Lucas, a férfi, aki most tudta meg, hogy apa, eleinte meglepődik, amikor is nyugis kis életébe betoppan a lánya. A férfinak gyermeke ugyan nincsen Sofián kívül, ám felesége van, akiről hamar kiderül, hogy nem túl jó a viszonyuk, csak eddig elfojtották a problémákat. Lucas és Sofia kapcsolata szépen lassan alakul; amellett, hogy egymást is kezdik megismerni, a hivatalos papírokat is intézniük kell. A férfi a lánynak köszönhetően lassan rájön, hogy mi hiányzott eddig az életéből, mi nem stimmelt a házasságában.  Lucas író, és esélyes egy díj elnyerésére. Ám a könyv végén ez a szál is for...

"Gyerekeim" körében (é. az iskolában, ahol dolgozom) nagy népszerűségnek örvend a Ropi-sorozat, kislányom is több részt elolvasott már, mindig újabb könyvet vesz ki a könyvtárból. A sorrend mindegy, ha az első részt elolvastad és megismerted a szereplőket, utána már különálló történeteket foglalnak magukba a sorozat egyes kötetei. A tizedik részt én is elovastam. Nem tudom, a többi milyen (gondolom hasonló), de ez nagyon jó! Humoros, amin nemcsak a kiskamasz célközönség, hanem mi, szülők, akiknek iskolások a gyerekei, is jókat nevetnek.  Ez a rész valóban kicsit retró, ugyanis előtérbe kerül, milyen is volt régen, amikor nem voltak elektromos kütyük, nem tudtál mindennek utánanézni a neten, és a fiatalok kint fociztak, nem a telójukat nyomkodták. Milyen lenne egy áram és kütyü-mentes nap? Bírná a mai generáció? Ez is kiderül. Vicces szituációk születnek egy ilyen napon. Közben megjelenik egy jópofa nagyapa is. A táboros rész pedig mindent visz! Zseniális! Aján...

Lugosi Viktóriától még nem olvastam semmit, pedig ismerem a nevét, így nagyon megörültem neki, hogy az itteni könyvtárban több könyve is megtalálható. Elsőre a Dafke -ra esett a választásom, egyrészt a "dacos" címe, másrészt a témája miatt. Több regényt is olvastam már a témáról, amikor is egy pár nagyon szeretne gyereket, de "nem jön össze nekik", és azáltal, hogy egy magyar írónő is írt erről, saját tapasztalatából, még közelebbinek éreztem a témát (szerencsére én nem vagyok érintett, de ismeretségi, baráti körömben van/volt mesterséges megtermékenyítés és lombikbaba is). Ami különösen tetszett, hogy nem csupán a "kálváriáját" írja le, hanem visszaemlékezéseket, családi kötelékeket is, pl. az anyjával való nem túl jó kapcsolatát. Mici nénit (szerintem mint mindenki) rögtön a szívembe zártam. Az a hangulat és levendulaillat! Szóval a könyv nem csupán egy párról és megpróbáltatásairól szól - amelyhez eleinte optimistán állnak, aztán, ahogyan jönne...