Lugosi Viktóriától még nem olvastam semmit, pedig ismerem a nevét, így nagyon megörültem neki, hogy az itteni könyvtárban több könyve is megtalálható. Elsőre a Dafke-ra esett a választásom, egyrészt a "dacos" címe, másrészt a témája miatt. Több regényt is olvastam már a témáról, amikor is egy pár nagyon szeretne gyereket, de "nem jön össze nekik", és azáltal, hogy egy magyar írónő is írt erről, saját tapasztalatából, még közelebbinek éreztem a témát (szerencsére én nem vagyok érintett, de ismeretségi, baráti körömben van/volt mesterséges megtermékenyítés és lombikbaba is).
Ami különösen tetszett, hogy nem csupán a "kálváriáját" írja le, hanem visszaemlékezéseket, családi kötelékeket is, pl. az anyjával való nem túl jó kapcsolatát. Mici nénit (szerintem mint mindenki) rögtön a szívembe zártam. Az a hangulat és levendulaillat!
Szóval a könyv nem csupán egy párról és megpróbáltatásairól szól - amelyhez eleinte optimistán állnak, aztán, ahogyan jönnek a csalódások, keserednek el, romlik meg a kapcsolatuk -, hanem kitekintés, korrajz is. Kellett egy kis idő, míg "belőttem", kb. mikor is játszódik a regény, mert van itt szó rendszerváltásról meg "hatásvadász" televíziózásról is (a főszereplő lány ugyanis egy tévénél dolgozik), de itt valóban hosszú évekről van szó.
A végkifejletet nem árulom el, addig még sok-sok kudarcot kell megélnie a párnak.
A hivatalos ajánló (részlet):
Egy ember, aki nincs.
És két másik, aki küzd érte.
Várhatnak-e segítséget? Orvostól? Természettől? Istentől?
Egy regény a reményről, az elvérzésről, a beletörödésről és a föl nem adásról.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése