"Mi vagyunk a történelem legelkényeztetettebb generációja, és mára már teljesen elfelejtettük, mennyire függünk a vezetékekben futó áramtól, és a műanyag gomboktól, amiket nyomkodunk."
Az utópisztikus regényekkel valahogy úgy van az ember, hogy egyszerre tudja, hogy ez "csak" egy regény, de ugyanakkor benne van a félelem, a nyugtalanító gondolatok, hogy mi van, ha egyszer valójában bekövetketkezik mindez? Az Egy másodperccel később is olyan szituációt tár az olvasó elé, amire kényelmes hétköznapjaid közepette nem is gondolsz. Milyen lehet áramellátás nélkül élni, visszatérni középkori körülmények közé? Valamit arra is rádöbbensz, hogy vajon van-e elég felhalmozott konzerved, gyógyszered, ami nem csak egy-két hónapig, hanem akár évekig is kitart.
A regényben az Amerika Egyesült Államokat egy elektromágneses hullámot (rövidítve: EMP) gerjesztő terrortámadás éri.
Mit jelent mindez?
Hirtelen leáll minden, aminek egy akár csak egy pici köze is van az elektronikához. Az egy dolog, hogy nem lesz áram. De ami ebből következik: leolvadnak a (mély)hűtők, az áruházakban is, leállnak az életmentő orvosi készülékek, leáll a gyártás, ezáltal nem jutsz megfelelő élelmiszerhez, sőt, napi szinten szükséges gyógyszerekhez sem - ami szintén halálhoz vezet. Nem éred el messze élő szeretteidet sem, mert se telefon, se autó.
Főhősünk, John, a volt katona, aki felesége halála után lányaival él (az egyik lány ráadásul cukorbeteg). Ő az, aki keményen kezébe veszi az irányítást, és menteni próbálja a menthetőt.
A kisvárosban és a környéken egy idő után elszabadul a káosz, háborús állapotok kezdenek kialakulni, mindenki a túlélésért küzd, nem számít rablás, erőszak vagy gyilkolás. Johnnak és embereinek meg kell óvnia a kisvárost a feléjük tartó emberek áradatától, ugyanakkor ott a saját családja is. Komoly döntések születnek, elkezdik felmérni az élelmiszer-lehetőségeket, kiosztani (csökkenteni) a fejadagokat, közben pedig (víz hiány miatt is) felüti a fejét több középkori járvány, betegség és egyre több a halott, akiket szintén nincs "hova tenni".
Sokat tudnék még írni a könyvről, sok gondolat fogalmazódott meg bennem. John számomra szimpatikus főhős volt, még ha néha kegyetlenek is voltak a döntései. Voltak benne szomorú részek, és brutálisak is SPOILER (kutyákkal kapcsolatban). Vajon mi kell ahhoz, hogy odáig jusson az ember, hogy a túlélése érdekében a kedvenceit is feláldozza? SPOILER VÉGE
A könyvön talán csak egy picit lehetett érezni, hogy "amerikai". Az alaptémát sajnos, kontinestől függetlenül bármelyik országról megírhatták volna...
A sorozat következő részei:
Egy évvel később
Az utolsó nap
Néhány utópisztikus regény, amelyet korábban olvastam:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése