Kellemes nyári olvasmány, kedves, könnyed, még humoros is, pont olyan, amilyennek képzeltem. A főszereplő, Caroline Wood Londonban él, és egy női magazinnál dolgozik asszisztensként, bár minden vágya, hogy cikkeket is írhasson az újságba. Van egy se veled se nélküled kapcsolata, Ben, aki nem igazán törődik vele, mindig eltűnik. Majd úgy alakul, hogy regisztrál egy társkeresőre, ahol jobbnál jobb spanyol pasik hemzsegnek, és döntést hoz: összeköti a kellemest a hasznossal, a munkát a magánélettel, és Barcelonába utazik, hogy cikket írjon a spanyol (akarom mondani katalán) férfiakról és a gasztronómiáról. Minden estére más pasival beszél meg vacsorával egybekötött randevút. Innen indul a történet. Nagyon vicces volt olvasni az első találkozók történetét, sajnos Caro szánalmas esetei pontosan alátámasztják azt, kikbe lehet belebotlani egy társkeresőn; legyen az hisztis, nőket anyagilag kihasználó vagy éppen saját maga is nős ember. Közben feltűnik Tom, aki éppenséggel pont nem spanyo...
"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz." (C. R. Zafón)