Ugrás a fő tartalomra

Lesley Pearse: Az erdei remetenő

Az erdei remetenő - már a címe rejtélyt, borzongást, krimit sugall. Fülszövege is ezt igazolja. Ám mégsem úgy lesz izgalmas, és thrilleres a könyv, mint amit a fentiekből sejteni lehet. Az erdő közepén élő Grace-t én ugyanis egy kissé misztikus, boszorkányos, nem evilági nőnek képzeltem el, ám mégsem ő lesz az, aki a bajokat okozza.

De térjünk csak vissza a regény alapjaihoz. Először is nem ma, hanem az 1960-as években játszódik (ez fontos például azoknál a részeknél, amikor nem tudnak csak úgy telefonon segítséget hívni).
A főszereplők egy ikerpár, Duncan és Maisy, akiknek az édesanyjuk kórházba kerül, őket pedig az apa rábízza a vidéken élő nagymamára. Tőle nem sok törődést kapnak (inkább a házvezetőnő anyáskodik felettük), viszont annál szabadabbak lesznek, biciklivel fedezik fel a környéket, járják az erdőt. Egy idő után a nembéli különbségek is megmutatkoznak: Maisy barátnőzik, táncolni jár, fiúzni kezd, Duncan pedig... na igen, Duncan eltűnik!
Innen indulnak a izgalmak. A nyomozásban természetesen Maisynek és a remetenőnek is nagy szerepe lesz. Sejtettem, hogy a fiú nem "csak úgy" elszökött, de hogy hova került, azt én sem pont így képzeltem el. Teljesen más "bűntényre", mint említettem, rejtelmesebb eseményekre számítotttam, nem ennyire "prózai" szörnyűségekre.
Nem szeretném elárulni, mi lesz a vége, mivel több csavar és izgalom is vár még ránk. Az biztos, hogy végül minden szál lezárul, így kerek egész befejezés lesz.

Olvastam a moly-on, hogy mennyien lehúzták ezt a könyvet. Mondjuk én nem ismerem Lesley Pearse korábbi könyveit, de nem találtam rossznak a regényt, annak ellenére, hogy teljesen másra készültem. Az eleje igaz, lassabb, kellemesebb, de jól felépített, nem unalmas, amikor olvastam, folyamatosan olvastam, átéltem Maisy gondolatait, vártam, mi sül ki az egészből a végére. Úgyhogy jó kis könyv volt a nyaralásom alatt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len