Ugrás a fő tartalomra

Louise Jensen: A béranya

Elég gyorsan elolvastam ezt a könyvet, amelyet már a Libriben kinéztem (még mikor A Fal-at vettem), ám végül e-könyvként, a bookandwalk-on keresztül került hozzám. Nem bántam meg.

Az alapötlet már kérdéses témát feszeget: mi van azokkal a párokkal, akiknek nem lehet gyermekük, és megkockáztatják, hogy belevágnak egy esetleges béranyaságba, ami ugye nem teljesen és nem mindig legális?
Néhány mondat az ajánlóból:

Kat és férje Nick mindent megpróbál, hogy gyermekük legyen, de kezdik elveszíteni a reményt. Aztán egy véletlen találkozás gyermekkori barátnőjével, Lisával utolsó esélyt kínál a számukra, hogy beteljesülhessen az álmuk. 
Kat és Lisa közös múltja azonban sötét titkokat rejt.

Kate valóban mindent megtenne, hogy gyermeke lehessen, és két sikertelen örökbefogadás után a véletlenül felbukkant régi barátnőjének sírja el bánatát. Aztán ahogyan Lisa előáll az elképesztő ötlettel, úgy jönnek elő a múltból az apró kis eseményrészletek. Kiderül, hogy tulajdonképpen minden szereplő múltja rejt valami szörnyű dolgot, és senkinek sem volt könnyű a gyermek- és fiatalkora.

Kezdetben Kate-t nem kedveltem annyira, túl naivnak tartottam, mind Lisával, mind a férjével kapcsolatban. Lisa "gonosznak" és rafináltnak tűnt (érdekes, én szőkének képzeltem, "igazából" meg fekete hajú), Nick pedig olyan semmilyen volt, de éreztem, hogy vele sincs minden rendben. Nem spoilerezek szerintem, ha elárulom, hogy igazából minden szereplőnek van titkolnivalója, és mindenki hazudik valamiben!
Ahogy haladnak az események és összeáll a múlt, úgy következik be a fordulat, amire nem is számíthattunk (én legalábbis nem ilyen jellegű csavarra gondoltam).

Nekem tetszett a könyv - bár olvastam a moly-on, hogy sokan lepontozták -, szerintem jó volt, érdekes volt, ajánlom!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább