2018. augusztus 9., csütörtök

Marlen Haushofer: A Fal

A sarkamban lohol a félelem, és nem
akarom megvárni, míg utolér és leteper.

Rég vásároltam már könyvet, gondban is voltam a Libriben, hogy a sok új megjelenésű közül melyiket vegyem meg, végül A Falra esett a választásom. Hogy miért? A fülszövege alapján nagyon érdekesnek tűnt a történet. Szeretem a rejtélyes, túlélős, naplószerű olvasmányokat, amelyeket a főhős E/1-ben mesél el, és vele izgulhatok, átélhetem gondolatait.
Mert miről is szól a könyv?

Egy harmincas éveiben járó nő az Alpokban arra ébred, hogy láthatatlan fal szigeteli el a külvilágtól. A területről nincs kiút, és kintről sem keresi senki, mivel odaát minden kővé vált. Ezentúl egy kutya, egy tehén és egy macska társaságában kell szembenéznie az újfajta élet kihívásaival.

A főszereplő nő - aki mondjuk már negyvenes, nem harmincas, de ez már csak részletkérdés - valóban a barátai vadászházában reked, pontosabban az erdőben, ahol rajta kívül ugyan más állatok is életben maradtak, de a láthatatlan falon túl semmi sem mozdul: nem füstöl már a házak kéménye, nem repülnek a madarak, azonban a fű, búza minden csak nő, és ahogyan telik az idő, egyre reménytelenebb, hogy bárki létezik is a külvilágban. Naplót kezd el írni, és jegyzeteiből - valamint a jelennel kiegészítve - tudhatjuk meg, hogyan is él/élt itt magára utalva, hogyan kezdett gazdálkodni (miután elfogytak a konzervek), hogyan lőtt vadat, fejt tehenet, örült a málnának mint egyetlen édességnek, költözött ki nyáron a havasi legelőre - és még hosszan sorolhatnám. Mindezt hű társával, egy Hiúz nevű kutyával, majd macskákkal, tehénnel és borjával. Nemcsak teljesen magára volt utalva, de még az állatokról is gondoskodnia kellett, amit odaadó szeretettel tett.

Egy percig nem unatkoztam a könyv olvasása közben. Vártam, nagyon vártam a végét. Történjen már valami, derüljön már ki valami, mi is ez a fal? Megrázó a vége és számos kérdést felvet még. Olvastam volna még tovább. Vajon mi lett azóta ezzel a "nevenincs" nővel?

A szerző Marlen Haushofer (1920-1970) osztrák írónő már harmincéves korában elnyerte a egyik legnagyobb irodalmi díjat, majd az Osztrák Állami Nagydíjat is. A könyvet a "Robinson Cruseo női változatának" nevezte Doris Lessing. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mitch Albom: Hívások a mennyből

Még a júniusi Könyvhéten szereztem be ezt a könyvet, és rögtön el is olvastam (bár az írás elmaradt, de most igyekszem pótolni).  A tö...