Ugrás a fő tartalomra

Te mikor olvasol?

Getty Images
Neked mikor van időd olvasni?
Számtalanszor teszik fel ezt a kérdést könyves bloggereknek, így nekem is. Mikor van időm olvasni, pláne írni, hogyan tudok rá időt szakítani főállású munka, gyereknevelés, otthoni teendők, rendszeres edzés stb. mellett.

Régebben (akár tavaly is), abból a szempontból jobb volt a helyzet, hogy kislányom még aludt délután. Így egy borongós szombaton vagy vasárnapon, plédbe burkolózva, teázgatva olvasgattam, míg kisasszony szundikált. Most már főleg csak esténként van időm, és akkor sem túl sok, de nem tudok úgy elaludni, hogy minimum 2 oldalt ne olvastam volna.
Ezenkívül a mindennapi utazást is ki lehet ám használni. No nem a túlzsúfolt 4-6-os villamosra gondolok (bár ott is lehet), hanem kedvenc olvasóhelyemre, a 2-es villamosra. Ott különben mindig rengetegen olvasnak, újságot, könyvet, e-book-ot, egyetemi jegyzetet. Mondjuk vigyázni kell, mert velem már többször előfordult, hogy olyan izgalmas volt a könyv, hogy majdnem elfelejtettem leszállni.
És ha valóban izgalmas a könyv, akkor akár 100 oldal is lecsúszik egy nap. Átlag 300 oldalas könyvekkel számolva, az csupán heti 3 nap (kb. 3x1,5 óra) olvasást jelent. Ha csak fele annyit sikerül, akkor is egy hét alatt "kész van" egy könyv. Ugye hogy nem is olyan nehéz?

A legjobbat hagytam a végére. Egyszer egy kedves ismerősömnek átküldtem a blogom linkjét, hogy nézze meg, mire ő döbbenten visszakérdezett, hogy "Ezt a sok könyvet, amikről írtál, mind Te olvastad?"
Nem, a szomszéd néni! Mégis mit gondolt? :))

Olvasásra fel tehát, nincs kifogás! :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább