Ugrás a fő tartalomra

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 6. - Ketten

Eltérve eddig "szokásomtól" (ld. két kötetet, vagyis egy tanévet egyben olvasok), az 5. rész után kis kihagyással vágtam bele a Szent Johanna Gimi következő részébe. Ahhoz képest, hogy az elején nem nagyon kötött le (mindjárt kifejtem), a végére megállapítottam, hogy ez volt az a rész, ami a legpoénosabbra sikerült, amin a legtöbbet nevettem!
Cortez és Reni végre együtt vannak, és szerencsére Reni sem szenved már amiatt, hogy elveszti a fiút - bár tegyük hozzá, elég sok ellendrukkere van. Virág néha olyan sötét, hogy az már cuki, Kinga továbbra is szereti terrorizálni az embereket, a fiúk továbbra sem tanulnak (és én továbbra se értem, ez mire jó), és 17-18 éves létükre kb. 13 éves szinten rekedtek meg (legalábbis nekem általános végén voltak ilyenek az osztálytársaim, gimiben azért mi már kicsit felnőttebbek voltunk). Szóval igen, talán ez zavart az elején, hogy 1. nincs mit várni (lévén Reni + Cortez már végre együtt vannak), 2. szokásosan-botrányosan zajlanak a tanórák, és semmi több, semmi változás, 3. néha túl részletesen ír le Reni egy-egy napot, órát, aztán van, amin meg csak keresztülszalad (mondjuk ez a könyv egészére jellemző).

Aztán ahogyan olvastam tovább, valahogy egyre viccesebb lett. Nagyon jó beszólásaik vannak a srácoknak! Az internet- és mobiltelefon-elvonásos hét pedig nem volt semmi. Szerintem ezt egy felnőtt is nehezen bírná a mai világban. (Azt azért megemlíteném a tizenéves olvasóknak, hogy az "ősidőkben" is volt vezetékes telefon, tehát mi is tudtunk kommunikálni a barátainkkal.)
A bécsi osztálykirándulás Mádayval pedig csúcs volt! Itt néha már visítva röhögtem!
Pl. mikor mindenki eléggé sajátosan száll fel a buszra, és a meghökkent sofőr kérdezi:
- Milyen iskola ez?
- A Szent Johanna Alapítványi Gimnázium - mondta büszkén. (Máday)
- Kisegítőőő! - üvöltötte Ricsi...

De sok ilyen poén volt benne, ld. Cortez szülinapi bulija, Karcsi (szegény...).
Arnoldról meg annyit, hogy ez az élet rendje: a barátok jönnek-mennek, változnak az idők és ezzel a barátságok is - még ha néha fáj is.
Ami még nagyon tetszett, hogy ebben a részben bizonyosodik be, hogy az osztály, a 11/b milyen nagyszerű közösséggé vált! Tűzön-vízen át barátságok alakultak ki, kiállnak egymásért, klassz kis csapat lettek! Irigylésre méltó az ilyen. Nehéz lesz elválniuk jövőre, az biztos!

Ez a rész picit szomorúan zárul, mivel 85 nap iszonyú sok idő a szerelmünk nélkül! (Nekem anno két hét volt a maximum, hát nem volt egyszerű.) Hajrá Reni! Hajrá Cortez! :)

Megjegyzések

  1. Ennél a résznél én is jó ideig azt éreztem, hogy kezd egy picit unalmas lenni, úgyhogy többször is pihentetnem kellett a dolgot. Egyébként tényleg nagyon jók a beszólások (itt is), bár a következő rész szerintem sokkal jobbra sikerült.

    VálaszTörlés
  2. Szia, a 7. részt pont most kezdtem el olvasni, kíváncsi vagyok :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább