2013. július 8., hétfő

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 6. - Ketten

Eltérve eddig "szokásomtól" (ld. két kötetet, vagyis egy tanévet egyben olvasok), az 5. rész után kis kihagyással vágtam bele a Szent Johanna Gimi következő részébe. Ahhoz képest, hogy az elején nem nagyon kötött le (mindjárt kifejtem), a végére megállapítottam, hogy ez volt az a rész, ami a legpoénosabbra sikerült, amin a legtöbbet nevettem!
Cortez és Reni végre együtt vannak, és szerencsére Reni sem szenved már amiatt, hogy elveszti a fiút - bár tegyük hozzá, elég sok ellendrukkere van. Virág néha olyan sötét, hogy az már cuki, Kinga továbbra is szereti terrorizálni az embereket, a fiúk továbbra sem tanulnak (és én továbbra se értem, ez mire jó), és 17-18 éves létükre kb. 13 éves szinten rekedtek meg (legalábbis nekem általános végén voltak ilyenek az osztálytársaim, gimiben azért mi már kicsit felnőttebbek voltunk). Szóval igen, talán ez zavart az elején, hogy 1. nincs mit várni (lévén Reni + Cortez már végre együtt vannak), 2. szokásosan-botrányosan zajlanak a tanórák, és semmi több, semmi változás, 3. néha túl részletesen ír le Reni egy-egy napot, órát, aztán van, amin meg csak keresztülszalad (mondjuk ez a könyv egészére jellemző).

Aztán ahogyan olvastam tovább, valahogy egyre viccesebb lett. Nagyon jó beszólásaik vannak a srácoknak! Az internet- és mobiltelefon-elvonásos hét pedig nem volt semmi. Szerintem ezt egy felnőtt is nehezen bírná a mai világban. (Azt azért megemlíteném a tizenéves olvasóknak, hogy az "ősidőkben" is volt vezetékes telefon, tehát mi is tudtunk kommunikálni a barátainkkal.)
A bécsi osztálykirándulás Mádayval pedig csúcs volt! Itt néha már visítva röhögtem!
Pl. mikor mindenki eléggé sajátosan száll fel a buszra, és a meghökkent sofőr kérdezi:
- Milyen iskola ez?
- A Szent Johanna Alapítványi Gimnázium - mondta büszkén. (Máday)
- Kisegítőőő! - üvöltötte Ricsi...

De sok ilyen poén volt benne, ld. Cortez szülinapi bulija, Karcsi (szegény...).
Arnoldról meg annyit, hogy ez az élet rendje: a barátok jönnek-mennek, változnak az idők és ezzel a barátságok is - még ha néha fáj is.
Ami még nagyon tetszett, hogy ebben a részben bizonyosodik be, hogy az osztály, a 11/b milyen nagyszerű közösséggé vált! Tűzön-vízen át barátságok alakultak ki, kiállnak egymásért, klassz kis csapat lettek! Irigylésre méltó az ilyen. Nehéz lesz elválniuk jövőre, az biztos!

Ez a rész picit szomorúan zárul, mivel 85 nap iszonyú sok idő a szerelmünk nélkül! (Nekem anno két hét volt a maximum, hát nem volt egyszerű.) Hajrá Reni! Hajrá Cortez! :)

2 megjegyzés:

  1. Ennél a résznél én is jó ideig azt éreztem, hogy kezd egy picit unalmas lenni, úgyhogy többször is pihentetnem kellett a dolgot. Egyébként tényleg nagyon jók a beszólások (itt is), bár a következő rész szerintem sokkal jobbra sikerült.

    VálaszTörlés
  2. Szia, a 7. részt pont most kezdtem el olvasni, kíváncsi vagyok :)

    VálaszTörlés

Louise Jensen: A béranya

Elég gyorsan elolvastam ezt a könyvet, amelyet már a Libriben kinéztem (még mikor A Fal -at vettem), ám végül e-könyvként, a bookandwalk-...