Ugrás a fő tartalomra

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 6. - Ketten

Eltérve eddig "szokásomtól" (ld. két kötetet, vagyis egy tanévet egyben olvasok), az 5. rész után kis kihagyással vágtam bele a Szent Johanna Gimi következő részébe. Ahhoz képest, hogy az elején nem nagyon kötött le (mindjárt kifejtem), a végére megállapítottam, hogy ez volt az a rész, ami a legpoénosabbra sikerült, amin a legtöbbet nevettem!
Cortez és Reni végre együtt vannak, és szerencsére Reni sem szenved már amiatt, hogy elveszti a fiút - bár tegyük hozzá, elég sok ellendrukkere van. Virág néha olyan sötét, hogy az már cuki, Kinga továbbra is szereti terrorizálni az embereket, a fiúk továbbra sem tanulnak (és én továbbra se értem, ez mire jó), és 17-18 éves létükre kb. 13 éves szinten rekedtek meg (legalábbis nekem általános végén voltak ilyenek az osztálytársaim, gimiben azért mi már kicsit felnőttebbek voltunk). Szóval igen, talán ez zavart az elején, hogy 1. nincs mit várni (lévén Reni + Cortez már végre együtt vannak), 2. szokásosan-botrányosan zajlanak a tanórák, és semmi több, semmi változás, 3. néha túl részletesen ír le Reni egy-egy napot, órát, aztán van, amin meg csak keresztülszalad (mondjuk ez a könyv egészére jellemző).

Aztán ahogyan olvastam tovább, valahogy egyre viccesebb lett. Nagyon jó beszólásaik vannak a srácoknak! Az internet- és mobiltelefon-elvonásos hét pedig nem volt semmi. Szerintem ezt egy felnőtt is nehezen bírná a mai világban. (Azt azért megemlíteném a tizenéves olvasóknak, hogy az "ősidőkben" is volt vezetékes telefon, tehát mi is tudtunk kommunikálni a barátainkkal.)
A bécsi osztálykirándulás Mádayval pedig csúcs volt! Itt néha már visítva röhögtem!
Pl. mikor mindenki eléggé sajátosan száll fel a buszra, és a meghökkent sofőr kérdezi:
- Milyen iskola ez?
- A Szent Johanna Alapítványi Gimnázium - mondta büszkén. (Máday)
- Kisegítőőő! - üvöltötte Ricsi...

De sok ilyen poén volt benne, ld. Cortez szülinapi bulija, Karcsi (szegény...).
Arnoldról meg annyit, hogy ez az élet rendje: a barátok jönnek-mennek, változnak az idők és ezzel a barátságok is - még ha néha fáj is.
Ami még nagyon tetszett, hogy ebben a részben bizonyosodik be, hogy az osztály, a 11/b milyen nagyszerű közösséggé vált! Tűzön-vízen át barátságok alakultak ki, kiállnak egymásért, klassz kis csapat lettek! Irigylésre méltó az ilyen. Nehéz lesz elválniuk jövőre, az biztos!

Ez a rész picit szomorúan zárul, mivel 85 nap iszonyú sok idő a szerelmünk nélkül! (Nekem anno két hét volt a maximum, hát nem volt egyszerű.) Hajrá Reni! Hajrá Cortez! :)

Megjegyzések

  1. Ennél a résznél én is jó ideig azt éreztem, hogy kezd egy picit unalmas lenni, úgyhogy többször is pihentetnem kellett a dolgot. Egyébként tényleg nagyon jók a beszólások (itt is), bár a következő rész szerintem sokkal jobbra sikerült.

    VálaszTörlés
  2. Szia, a 7. részt pont most kezdtem el olvasni, kíváncsi vagyok :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mira Sabo: Dr. Farkas bárányai

E-könyvben került hozzám Mira Sabo új regénye, amelyet először nem volt kedvem elolvasni, mert nem igazán érdekelt egy szexmániás és hatalommániás ügyvéd története, aztán mivel elég jó értékeléseket olvastam róla a molyon, mégis belevágtam. Az eleje elég ütős, utána kezdődik csak maga a történet, vagyis hogy ki is az a dr. Farkas. Valóban egy olyan alak, akit én is elképzeltem, akinek nem számít a pénz, és minden nőt megkap, akit csak szeretne.. Aztán egyszer csak felbukkan az "angyal", és minden megváltozik, életében először szerelmes lesz. Panni élete sem egyszerű, egy különös "kapcsolatban" él, ráadásul később vetélytársa is akad Farkasnak. Nagyon tetszett, ahogyan Farkas - Panninak köszönhetően - kezd átváltozni Tamássá, hogy ő az a lány, akit először hazavisz szülőfalujába (a vidéki nyugalom, hagyományok, család ábrázolása is fontos szerepet kap a műben). Jó kérdés, hogy a múltat el lehet-e engedni, ha valaki züllött életet élt, meg tud-e változni? Illetve, hogy…

Veréb Emese: Négy évszak években

Veréb Emesét már jól ismerjük a humoros-szerelmi Segítség, már megint egy gyökérrel járok, és "időutazós" A Happy End után című ifjúsági regényei alapján. Nemrégiben megjelent könyve azonban nem regény, nem is A Happy End után várva várt folytatása, hanem egy más műfaj: verseskötet jellegű, egészen pontosan gondolatok összegzése - Négy évszak években.
Az ajánló: Amikor elkezdtem írni ezeket a sorokat, mindössze négy évszak volt mögöttünk. Évekké formálódtak, mi pedig felnőtt emberekké. Talán olyanokká, akik képtelenek elengedni a múltat, mert görcsösen ragaszkodnak ahhoz, hogy ami egyszer volt, az mindig is lesz. Talán olyan emberekké, akik egész életükben várni fognak egymásra, és így ér véget az ő történetük. Bármit is hoz majd az élet, Te formáltál és vittél arra, ahol lennem kell. Nélküled.
A téma itt is a szerelem, a fájdalom, vágyakozás, elmúlás. Nagyon igaz gondolatok vannak benne, némelyre még az ember maga is rádöbben, hogy hoppá, ezt én is így érzem és így fogalmaznám m…

Fejős Éva: Bébi, bumm!

Emlékszem, amikor lehozta a sajtó, hogy Fejős Éva babát vár, én is ledöbbentem picit: nem is pont az életkora miatt (ld. 49 évesen szült), hanem mert számomra ő tipikusan az az utazgatós-világjárós szabadon élő (író)nő, akinek ha nincs gyereke, hát nincs gyereke, színes és nyüzsgős az élete anélkül is. Aztán mégis: ő is anya lett, még ha később is.
A könyvben még a várandósága előtti évekről is beszámol, amikor már (negyven felett) megfogalmazódott benne, hogy gyermeket szeretne, de még éveket kellett várnia rá, hogy kezében tarthassa kislányát. Többször is megemlíti a regény során, hogy valóban nincs időhöz kötve a gyermekvállalás, de senki se várjon ilyen sokáig, ne halogasson, hogy "majd akkor lesz gyerekem, ha ez és ez meglesz..." stb., mert ő is sokat halogatott. Meg nyilván az egészségügyi okok: kevesebb az esély a teherbeesésre, lehet, hogy műtét is kell előtte vagy csak mesterségesen eshet teherbe.
(Kis személyes kitérő. Korábban én is úgy voltam vele, hogy fialaton, t…