Ugrás a fő tartalomra

Sara Fawkes: Amit csak Ő akar

Sajnos nem tudok anélkül írni erről a könyvről, hogy ne vonjak párhuzamot A szürke ötven árnyalatával (E.L. James regénye, itt írtam róla). Sőt, többször éreztem úgy olvasás közben, hogy "szürke utánzat" a könyv, pedig azért eltér a történetük.

Lucy Delacourtnak nem álmai netovábbja a mostani beugró állás, de legalább fizetni tudja a számláit... egyelőre. Napjai fénypontja a reggeli liftezés: sikerül mindig úgy időzítenie, hogy mindennap láthassa a jóképű ismeretlent. De minden megváltozik, amikor egyik reggel az idegen a liftben elcsábítja a meghökkent Lucyt. Rá nem jellemző módon a lány ellenkezés nélkül megadja magát, és még csak nem is sejti, hogy buja kalandja a titokzatos férfival, akinek még a nevét se tudja, érzéki élmények egész sorozatát indítja el és örökre megváltoztatja az életét.

A főszereplő, Lucy, egy teljesen átlagos kinézetű, fillérekért dolgozó lány, szóval nem az a típus, akit egyből észrevesznek a férfiak (szürke párhuzam 1). Mégis felfigyel rá Jeremiah, a vonzó cégvezető milliárdos (szürke párhuzam 2.), akinek pont ez az egyszerű lány kell. Így Lucy a férfi a  luxuskurvája személyi asszisztense lesz. Persze szerződéssel (párhuzam 3., mondjuk itt elviekben munkaszerződésről van szó).
Picit furcsának találtam az in medias res kezdést, hogy a lány azt se tudja, ki a hapsi, és rögtön, ott a liftben, majd a parkolóban (mily romantikus körülmények) enged neki. A könyvről azt mondják, hogy sokkal több benne a szex, mint a "szürkében", ám szerintem ez nem így van. Talán az első harmada mondható valóban erotikusnak, aztán, ahogy az egyéb történések beindulnak, már nem lesz annyi szex benne. Szóval ott tartottam, hogy Lucy elég hirtelen - bár pár percet azért hezitál - belevág a furcsa viszonyba ezzel az ismeretlen, gazdag hapsival, akiről csak annyit tud, amennyi a Wikipedián fenn van (illetve még annyit se).
Majd - egy párizsi út során -  jönnek be  a mellékszálak a történetbe, mint például a két testvér viszálya, ugyanis Jeremiah-nak van egy bátyja, Lucas is. Aztán a regény átcsap krimibe, Lucy bajba kerül, majd, hogy ne essék több bántódása, "rab" lesz Jeremiah álomvillájában. A férfi tényleg úgy bánik a lánnyal, mint ami a regény címe is, hogy "Amit csak Ő akar", szóval uralkodik rajta. Itt is előkerülnek egy idő után a segédeszközök, meg az "uram"-ozás (párhuzam 4).
A regény vége fele meg bedurvulnak az események: a kezdeti erotikus regényből bűnügyi regény lesz. Szóval van itt minden.
A végén különben idegesített Lucy naivsága: most valóban azt hitte, hogy egy hapsi, akinek ráadásul rögtön odaadta magát (tehát, ahogyan Lucas mondta, semmi kihívás nem volt a nő becserkészésében) és főleg "arra" használja, az két hét után már beleszeretett?

A könyv gyorsan elolvasható, könnyed olvasmány - túl sokat azért ne várjatok tőle.
És hogy kiknek ajánlanám, illetve nem ajánlanám a könyvet? Tiniknek, naiv egyetemistáknak és pályakezdőknek semmiképp sem! :)

A könyvet köszönöm "közös könyvesünknek", a Könyvfalók blognak és a Geopen Kiadónak!

Megjegyzések

  1. Szia nem tudnád nekem Pdf formátumban elküldeni? :)

    VálaszTörlés
  2. Szia, sajnos nem tudom, mivel ezt nem e-book-ban olvastam, hanem "normál" könyvben (amit már tovább is adtam azóta).
    Üdv, koalány

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább