Képregény rovat még nem volt ebben a blogban. Ám nemrégiben előkerült a gondosan elrakott gyermekkori képregényeim egy része (sajnos nem az összes), és kislányommal újból olvasgatom őket. Van köztük Nils Holgersson, Rózsaszín Párduc, Garfield, de amiről most ez a bejegyzés szólni fog, az nem más, mint Bobo! Aki a nyolcvanas évek végén volt kisiskolás, biztosan emlékszik rá, amikor szinte egyidőben megjelent a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat gondozásában a gyerekek két új kedvence, a Bobo és a Góliát képregény! (30 Ft-ba került akkoriban, havonta jelent meg, és milyen nagy boldogság volt, mikor megvették a szüleink!) Bobo egy erdei manó (bár őszintén szólva, pontosan sosem tudtam, hogy miféle lény), aki a Nagyerdőben, a Barlang-lakban él. Ott talál rá a bűvös távcsőre, amelyet egyik őse hagyott rá. A mókás és tanulságos történetekből megismerhetjük az erdő lakóit, Klárit, Utas Gusztit, a Szőrmókokat, és persze Róka Miskát. A kedves kis meséken kívül rejtvények, fejtörők is ...
"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz." (C. R. Zafón)