Ugrás a fő tartalomra

Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója

Volt már olyan, hogy a hiteledet egy másikból fizetted ki? Sikerült már valaha meggyőznöd magad, hogy ha akciós terméket veszel, azzal tulajdonképpen pénzt keresel? Felvidít egy új cucc, ha rossz kedved van? Igen? Akkor te is boltkóros vagy! Akárcsak Becky Bloomwood, aki képtelen ellenállni a boltok csábításának, és csak vásárol, vásárol, vásárol.  (Libri.hu)

Bár már évek óta slágerkönyv, hozzám csak most jutott el Sophie Kinsella boltkóros sorozatának az első része, vagy A boltkóros naplója. Azt hallottam a könyvről, hogy nagyon jó, humoros, sokat lehet rajta nevetni. Igaz, nem nevettem magam rajta halálra, de azért tetszett.
A főszereplőt én például egy plázacicának képzeltem el (még mielőtt olvastam volna a könyvet), ám mint kiderült, van rendes foglalkozása, pénzügyi újságíró. Szakmája ellenére totál nem ért a pénzügyekhez, mindig túlköltekezik, tartozásai vannak, és sorra kapja a felszólító leveleket. Hiába próbál el tudatosan élni, és elhatározni, melyik nap mennyit költsön, vannak dolgok, amiknek nem tud ellenállni, legyen az egy szép sál vagy egy csokis briós.

(Kis kitérő. Bár én nem vagyok vásárlás-mániás, olyan velem is előfordult, hogy bementem csak úgy körülnézni egy ruhaboltba, és nem bírtam ki, hogy ne vegyek meg egy leárazott vagy jól kinéző terméket. Persze aztán  nyugtatgattam magam, hogy mennyire megérte, meg hogy mennyire kellett ez nekem stb. De, ha nincs pénzem, akkor azért eléggé meggondolom, mire költök, meg hát alapjába véve én azért inkább a spórolás kategóriába tartozom.)

Visszatérve a regényre. Nekem két olyan rész volt, amin nagyon jót röhögtem. Az egyik, amikor beáll a ruhaboltba dolgozni, a másik meg, amikor azt kamuzza az állásinterjún, hogy tud finnül, nem számítva a folytatásra.
Becky számos kínos szituációba keveredik, közben  természetesen egy pasi is feltűnik a színen, ám úgy néz ki, a sok kellemetlenség és félreértés után talán még a reménytelen pénzügyi helyzete is megoldódik.

A könyvnek több folytatása is van, illetve ebből a részből még film is készült. A filmről ITT olvashattok.
Sophie Kinsellától korábban az Emlékszel rám? című regényt olvastam, arról pedig ITT írtam.

Megjegyzések

  1. Én pont ezt a részt nem olvastam, csak filmben láttam, de olvastam amikor férjhez ment, babát várt, majd a kislányosat. Szerintem egyre gyengébbek lettek a részek és egyszerűen nem tudtam megérteni a vásárlásmániáját meg azt, hogy folyamatosan döntésképtelen. Mindig mindent csak húz és ebből lesznek a galibák.
    Viszont a Csörögj rám! tetszett az írónőtől. ;o)

    VálaszTörlés
  2. Szia, én közben kivettem a második részt is a könyvtárból (férjhez menőst), de még nem kezdtem bele, hát kíváncsi vagyok. Igen, azt olvastam nálad, h. a kislányos elég gyenge volt... A Csörögj rám!-ra akkor meg rákeresek :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Leiner Laura: Állj mellém

Lassan már szinte egy év telt el azóta, hogy az Iskolák Országos Versenye (II. trilógia) második kötetét elolvastam, és mennyire vártam a folytatást, lévén akkor még meg sem jelent. Aztán el is felejtettem, ám még Húsvét előtt kölcsönkértem- és kaptam tanítványomtól. Könnyen felvettem a fonalat, lévén kedvenc főhőseinket nem lehet elfelejteni: Sára, Vivien, Rajmund és Dominik mind jópofa és szerethető karakterek - Tahi, a fizikatanár kíséretében. A vetélkedő a múltkori furcsa feladvány (ld. ki a beépített ember) után ismét folytatódik. A Szirtes gimi csapata nagyon összetartó, a párok ugye már összejöttek, ebben sincs sok újdonság (vicces, ahogy Tahi mindig őrködni próbál), minden halad a szokásos mederben. Talán a túl szokásosban is. Nekem a harmadik kötet már kicsit sablonosnak tűnt (ld. tudni előre, hogy úgyis mindig továbbjutnak, úgyis ők nyerik majd meg), az igazgató élőit a kommentszekcióval sokszor csak lapoztam (bár most is mind nagyon humorosak és fárasztóak voltak, de inkább