2011. december 5., hétfő

Wass Albert: Elvész a nyom

 "Azt mondtam, ugye, hogy a vén Hiribi évekig tagadta azt, hogy van Isten. Azért, mert a fiai meghaltak. De amikor látta, hogy egy evező nélküli csónak, amit hat gyerekekkel leragadott a víz, megállt a vízesés fölött, ott ahol nem volt semmi, ami megakassza és addig állt ott, amíg mind a hat gyereket kimentették: akkor az öreg Hiribi arra gondolt, hogy talán mégiscsak van Isten, mindössze ő nem találkozott még vele. Nos tehát ez a vén Hiribi elhatározta, hogy végére jár a dolognak. Tudni akarta, hogy van-e Isten, vagy nincs. Nem csak hinni, hanem tudni. Fogta magát és beült egy másik csónakba, eldobta az evezőt és hagyta, hogy sodorja a víz a csónakot..."

Mivel A funtineli boszorkány nagyon tetszett Wass Alberttől, úgy gondoltam, folytatom a sort további írásaival. (Köszönet kedves kolléganőmnek, aki sorra adja kölcsön nekem a könyveket!)

Az Elvész a nyom című regény komoly vallási kérdést feszeget: Létezik-e Isten? Történik ugyanis (és ez az egész könyv kiindulópontja), hogy Erdélyben, egy nyári táborban, hat tizenéves fiú ellop egy csónakot, amelyet egy vízesés felé sodor az ár! Ám valamilyen különös oknál fogva a csónak a vízesés tetején "fennakad", és csak miután kimentik mind a hat fiút, zuhan le a mélybe. A faluban szolgáló papnak ez épp elég bizonyíték, hogy Isten valóban létezik. Ám van, aki kételkedik ebben (Hiribi).

Közben évek telnek el, kitör a második világháború, és a pap, aki épp Amerikából tér haza a lepusztult Európába, fejébe veszi, hogy megkeresi ezt a hat (már felnőtt) embert. 
Innen indul a regény, és minden egyes fejezet egy-egy élettörténetet mesél el. Mindenki máshol és más körülmények között élt és dolgozott, ám a háború mindannyiukat megviselte. Nekem a legjobban A művész, valamint A bankár című fejezetek tetszettek, talán mert ezek több szálon össze is kapcsolódnak. Volt olyan életút, amely kicsit szürkébbre sikeredett (A politikus), a többihez képest ez nem volt annyira kidolgozva szerintem.
Persze minden fejezet végén megjelenik a pap, és az emberek szépen sorban felkerülnek a vonatra. Vajon mi történik velük, hogyan folytatódik a sorsuk, miért kellett újra találkozniuk? Hová visz ez a vonat? És mi a pap sorsa?
Minden kiderül a regény utolsó fejezetéből, és utána komolyan elgondolkodhat rajta az ember, hogy mi miért történik, és valóban létezik-e, aki "irányít" minket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Louise Jensen: A béranya

Elég gyorsan elolvastam ezt a könyvet, amelyet már a Libriben kinéztem (még mikor A Fal -at vettem), ám végül e-könyvként, a bookandwalk-...