Ugrás a fő tartalomra

Baráth Katalin: A türkizkék hegedű

Nagy lendülettel vetettem magam bele Baráth Katalin új krimijébe, és nem csalódtam: hangulata, stílusa megegyezett A fekete zongoráéval (ITT írtam róla): századelő, jelzőkkel tarkított körmondatok, egy rejtélyes ügy és természetesen Dávid Veronika.
A történet Budapesten kezdődik, ahol is Veronika egy női magazin szerkesztőségében dolgozik, és szemtanúja lesz egy tárca ellopásának. Andrássy út (Sugár út), Nagykörút, Nagymező utca - Baráth Katalin remekül festi le a századelős Budapest képét. (Főleg, hogy én nap mint nap ezen a környéken járok, különösen tetszett.)
Rátérve magára a krimire. Eltűnik egy árva kisfiú (Dezsőke avagy Dede), és innen indulnak az izgalmak. Természetesen Veronika megint nem tud a fenekén maradni, és nyomozni kezd Marával és Lipovszkyval, Dede nagybátyjával. Feltűnik közben a fő gonosz, Szászi Barabás is, akit még Füredre is követnek. A következő helyszín tehát Balatonfüred: Tagore sétány, gyógyszálló, Anna bál - szintén remek leírásban is hangulatban. A krimi szál is fokozódik! Veronika ebben a könyvben sokkal veszélyesebb "játékba" keveredik, mint Ókanizsán.
Miután kiderül Dede holléte, majd Veronika Abbáziába utazik leleplezni a gonoszt, már kevésbé kötött le a történet. Nem tudom megmondani, miért. Pedig a vége is tartogat ám izgalmakat! 
Szóval bár itt erősebb a krimi szál, A fekete zongora picit jobban tetszett. Itt a címnek sincs semmi köze a történetnek, csupán egy vers idézet.
A lezárását (levelet) tekintve azonban lehet sejteni, hogy Veronika története nem ért véget, szerintem lesz még folytatás és újabb krimi.

A szerző első regénye, A fekete zongora átütő sikere után az olvasók ismét felejthetetlen kirándulást tehetnek a Monarchia korába a Baráth Katalintól megszokott élvezetes stílusban, fergeteges humorral és felejthetetlen szereplőkkel.- olvashatjuk pl. a Libri ajánlójában.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fognyűvő Manócska (Hanna Künzel, Günter Schmitt)

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)) Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvari

Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni

Egy bűbájos mesekönyvet szeretnék figyelmetekbe ajánlani, amely gyermekkorom nagy kedvence volt! Ez pedig nem más, mint A sün, akit meg lehetett simogatni . Most új kiadásban megvásárolható a Móra Kiadó gondozásában. A mesék szereplői mind állatok, és minden mesének van valamilyen tanulsága. Hasonlít a Vidám mesék re (szintén gyerekkori kedvenc), főleg, hogy ezt a könyvet is Vlagyimir Szutyejev illusztrálta. Kislányom a hétvégén, a negyedik születésnapjára kapta meg a könyvet, és már többször is el kellett neki olvasnom neki az elejétől a végéig! Nagy kedvence a két struccfióka, Fuj és Pfuj története, akik nem szeretik a tejbegrízt. Kedvence még az Egy darabka hol a háztetőn is, amely Csahosról, a kiskutyáról és Fehértappancsról a cicáról szól. De az összes mese bűbájos, hol vidámabb, hol meghatóbb befejezéssel.  Az állatok nevei is beszédesek,  pl. a csacsit Ábécének hívják, az egeret Morzsának, a kacsát Hápisápinak, a teknőst pedig Nekem-Aztán-Nem-Sürgős-nek.  Ajánlom

Dr. Metzing Miklós: Gimnasztika

Mint látjátok, ismét nagyon eltűntem, ám ennek megvan az oka. Elkezdtem egy okj-s tanfolyamot, gyerekfitnesz oktatónak tanulok (a Zumba és Zumba Kids oktatói papírom ugye megvan, tartok is gyerekeknek órát, ám ez kevés, ezért is vágtam bele ebbe a tanfolyamba). Így mostanában ilyen olvasmányaim vannak, mint Dr. Metzing Miklós Gimnasztika könyve. Szerintem akinek nem kell levizsgázni belőle (mint nekem), annak is érdekes lehet ez a tankönyv. Bár viccesnek tűnhet laikusok szemében, hogy pálcikaemberekkel ábrázol, ezek mind-mind fontos elemek ahhoz, hogy jó órát tudjunk tartani, és ismerjünk minden mozdulatot. A könyv részletesen végigvezet minket a gimnasztika rejtelmein, kezdve az eredetével, alapfogalmakkal, de a gyakorlatrendszereket és a szakkifejezéseket is nagyon jól bemutatja. Mindez hol pálcikaemberekkel, hol képekkel is illusztrálva. Persze ahhoz, hogy valaki jó edző vagy tornatanár legyen, nem elég bemagolni a könyvet, hanem gyakorlatban is "nagyon ott kell len